Miért nem akar a 16 éves lányom hazajönni?

Jézusom, ez aztán tényleg borzalmas, hogy valaki ki akar törni a borsodi putriból. Két nyelven tanul, versenyekre jár, utánaolvas dolgoknak. Botrány!

Egyébként meg tudod miért nem jár haza? Mert dolgoznia kell, ugyanis ti nem tudjátok anyagilag támogatni.

Úgyhogy én a helyetekben villámgyorsan befejezném ezt az érzelmi zsarolást, és inkább azon gondolkoznék, hogy miért nem tudom normálisan támogatni a gyerekem, és miért kell a gyerekemnek 200 km-re arrébb költöznie, ha vinni akarja valamire.

Lehet kemény volt, de igaz.

Osztályfőnökkel tartjátok a kapcsolatot ? És a kollégiumi nevelőtanárral ? Mikor beszéltél vele utoljára ? Mikor érdeklődtél, és tudja-e a tanár, hogy a lány egész évben nem megy a szüleihez ? Voltál-e szülőin ?

Már kamu gyanús a kérdés. Bármilyen egyszerű ember is a szülő, még ha dadogva is, de telefonon érdeklődhet rendszeresen kiskorú gyermeke felől. Megbeszélhetné gondját az osztályfőnökkel, a kollégiumi tanárral, aki figyelmet fordítana a lány esetleges problémáira. Mert egy maximalista kitűnő tanulónak is lehetnek problémái, gondjai. még ha sikerorientált is.

Jézusom, ez aztán tényleg borzalmas, hogy valaki ki akar törni a borsodi putriból. Két nyelven tanul, versenyekre jár, utánaolvas dolgoknak. Botrány!

Nem támadnám olyan hevesen a kérdezőt, elvégre fiatalkorúról van szó, a szülő érintett. És hogy 200 km-el arrább kellett költöznie hogy vigye valamire, elsősorban Borsod hiányossága, nem a szülőé.

Az a helyzet, hogy én nagyon meg tudom érteni őt. Mármint én nem vagyok ennyire maximalista, nem rajongok a kötöttségekért, de én Békéscsabán éltem 17 éves koromig, és az igazság az, hogy már évek óta szenvedtem ezen a helyen, és mikor felköltöztem apukámhoz, minden alkalommal, ha visszamentem, előjött bennem az undor, egyszerűen soha nem akarok oda visszamenni. Anyukám a felköltözésem után még ott lakott egy másfél évig, és akármennyire hiányzott, meg kötődöm hozzá, nem voltam képes visszamenni arra a helyre, szóval nagyon boldog voltam, amikor végre ő is közel került hozzám, és ezzel végleg minden kapcsolat megszűnt az előző lakhelyemmel.

Érdekes ez a dolog, mert nagyon is megértem, hogy hiányzik neked, de nem tudnátok esetleg azt megcsinálni, hogy te jössz Pestre valamelyik hétvégén, együtt töltötök pár órát, aztán hazamész? Ez is több a semminél, és akkor legalább te is megnyugszol picit, hogy láttad, hogy egyben van, jól van. Nyilván nagyon erős hatással volt rá a borsodi környezet, és ki akar ő is jönni belőle, ahogyan én is el akartam szakadni. Kitartás. Remélem, hogy találtok valami megoldást.

Utolsó vagyok, és csak most láttam, hogy jöttetek már ti Pestre. Akkor ez az opció sajnos kilőve.

Viszont akkor csak azt tudom mondani, hogy hagyjátok továbbra is menni ezen az úton. Mármint lehetséges, hogy túl terhelődik, de azt érezni fogja és muszáj lesz változtatnia, ha pedig nem fárad el ebben, akkor hadd csinálja, gyarapodik.

Téli béke,lehet borsodra fogni,de ha én 200 km terre megyek tanulni kiskorúként, attól még hazamennék többször,telefonálnék naponta, pár naponta, ha feljönnek nem bújkálnék lennék elérheterlen,mondom ezt úgy h én 18 évesen léptem le az alkohilsta családomtól. De ahol normális a viszony 1000 km sem akadály.

Egyetértek. Erről írok minden hozzászólásomban. Érthetetlen a gyermek bujkálása, elszakadási vágya a szülőtől, és a szülő punnyadt beletörődömsége, közönye.