Miért nem akar a 16 éves lányom hazajönni?

Sajnos utolsó hozzászólóval egyet kell értsek.

Néha menjetek ti hozzá, ha ti ráértek.

No de mégis mi a lópikulát bír tanulni napi 4-5 órát középiskolában? Az addig oké, ha nyelvvizsgára készül, de könyörgöm, egy elit gimiben sem kell ennyit tanulni. Mennyit akar készülni egyetemen, napi 23 órát a 24-ből? Ha ennyi tanulás árán bír csak teljesíteni, akkor túlvállalta magát. Jómagam sem hobbigimibe jártam, a mai napig az egyik legerősebb gimnáziumban végeztem anno szintén itt a fővárosban, de nem emlékszem, hogy valaha is készültem volna ennyit, esetleg érettségi előtt a hajrában és később a felsőoktatásban természetesen. Az egész megfogalmazás olyan, mintha a diák írta volna nem az anya. Borsod-Budapest távolság ide vagy oda, azért nem gondolnám, hogy az a normális, ha egy tini egy évben egyszer jár haza. Gyakorlatilag akkor teljesen önálló és önellátó, vásárlástól a ruházkodásig, ami dícséretes, de normális szülő-gyermek kapcsolat esetén azért nagy távolságok mellett is rendszeresen hazajárnak a gyerekek, az átlag egyetemisták/fősulisok is gyakrabban, pedig bizonyára elfoglaltabbak mint egy másodikos középiskolás. A suliban mit szólnak, hogy semmi kontakt a szülőkkel, 2 havonta egyszer miért nem mentek ti fel, meg szülői (oké, ez évi 2) stb? Még kiskorú, nem értem miképp lehet felelős szülőként ennyire "elengedni" a kezét, elvégre ti vagytok érte a felelősek, akkor is, ha éppen kitör a közegből, amibe beleszüületett, semmi rálátásotok nem lehet ennyi találkozás mellett az életére.

Én is azt javaslom, hogy menjetek el ti, találkozzatok vele valahol a kollégiumon és az iskolán kívül, cukrászdában pl. Annyi azért talán belefér havonta/kéthavonta egyszer, hogy esztek egy sütit együtt, beszélgettek 1-2 órát, sétáltok egyet. Ne csesztessétek azzal, hogy jöjjön már haza, inkább biztosítsátok róla, hogy szeretitek, számíthat rátok, és biztosan el fogja érni, amit akar. Ti oltottátok belé azt, hogy a tanulással tud kitörni (ami egyébként helyes), inkább ilyen legyen, minthogy csak várja a sült galambot, hogy a szájába repüljön, még ha túlzásokba is esik. Talán idővel, ha jönnek a sikerek, bejut az egyetemre, felépíti az életét, akkor megtalálja majd az egyensúlyt, most még az út elején jár.

20:15 az egy ordítóan kamu kérdés...