Masnak is volt olyan h a Szülei hagytak hogy megalázzák a szemük előtt a gyereküket, ráadásul igazat is adtak?

Jesszusom, neked tééényleg ez a legnagyobb lelki fájdalmad, hogy soványkának ítéltek gyerekkorodban és a tancinéninek igazat adtak? Talán építő kritikának szánták, hogy ne legyél már olyan ki*szott válogatós.

Tudod van különbség az építő és a romboló kritika na meg a tények közt. Sovány voltál? Igen. Ez van. Ennél nagyobb sérelmekkel hogy fogsz megbirkózni az életben, ha már ezzel a piti problémával sem tudsz?

Gyerekkoromban rendszeresen beszóltak a külsőmre. Elálló füleim, fehér bőröm, vékony testalkatom. Valami mindig "bántotta" az embereket amit szóvá kellett tenni.

Apám meg konkrétan a fő hangadó volt, jót röhögött rajtam a haverokkal, szomszédokkal, mikor kivel. Vagy épp ő volt a fő hangadó. Ha egész nyáron egyszer mentem ki a napra, ő meg a szomszédból ordított át, hogy "Nézzétek már, kijött hófehérke".

De az is rendszeres volt, hogy odajöttek, beszóltak nagyobbak, apám meg szintén velük együtt röhögött rajtam. Legjobb mikor hozott csokit-gyümölcsöt elvileg nekem, aztán odaadta azoknak akik engem aláztak. Normális apa kettő beléjük rúgott volna...

Szóval ja, elb..szott felnőtt is lettem végül.

Velem nagyon sokszor:

A hülye gyerekorvos kitalálta, hogy szerinte anorexiás vagyok, erre anyámék is elhitték és tömni akartak folyamatosan. Illetve apám talált ki rám olyat, hogy tuti deogos vagyok és elmebeteg és ezt képes volt leadbi mindenki elött.

Apám egy hibbant vadállat, de anyám se különb. Utóbbi többször hagyta, hogy apám véresre verjen és nem csinált semmit.