Ti mennyire kezelitek felnőttként a 18-20 éves lányotokat?

Nem kell beszámolnia semmiről, mert nagyon jó a kapcsolatunk, ő maga mondja el mi helyzet. Bízom benne, mert felelősségteljes lány. Már 16 éves kora óta dolgozik és pontosan tudja mi akar lenni.

Anno az iskolaválasztásnál csak annyiban kérte ki a véleményemet, hogy melyik suli mellett rakja le a voksát. Mindkettő jó suli, de az egyik pár utcával feljebb van mint ahol lakunk és barátságtalan, a másikba utaznia kell de nagyon szerette a légkörét. Beszéltünk róla és ő a távolabbit választotta, saját döntése volt.

Ő nem a tulajdonom, a lányom és a barátom.

Ha gondja van, hozzám fordul és mindent meg tudunk beszélni, hallgat rám. Pont azért tudok hatékony lenni, mert nem kényszerítem rá az akaratom, inkább elgondolkodtatom. Persze ezt a bizalmat nem most kezdtem el felépíteni.

Hát persze, mondjuk meg neki 20 évesen, hogy melyik egyetemre menjen és mit tanuljon. Aztán hadd szenvedjen az egyetemen és utána a következő évtizedekben, hogy azt kell dolgoznia, amihez köze sincs, csak rá lett erőltetve.

Én úgy gondolom, hogy ennyi idősen nem kéne már beleszólni a dolgaiba. Jogilag is felnőtt, miért kéne gyerekként kezelni?

Ha normálisan lett nevelve, ismeri a jó erkölcsöt stb akkor olyan nagyon nincs is már dolgod vele.

Nyilván aki burokban volt tartva és katonás szigor volt az első 18 évében,az csinálhat hülyeségeket és nem biztos, hogy jó döntéseket hoz majd.

De ha normálisan volt nevelve,akkor rá lehet innentől kezdve bízni a döntéseket szerintem.

Beszámolni csak annyiról kell,hogy hova megy és mikor jön haza. Ennyi szerintem alap, ha együtt él egy család, hogy mikor várjuk kb haza a másikat , meg hogy nagyjából tudjuk merre van.

De részletesen nem kéne beszámolnia minden percéről, hadd legyen magánélete ennyi idősen.