Van itt olyan, akivel szörnyen bánt az apja kamaszként, felnőttként?

Az egész gyerekkoromat tönkre tette, születésemtől kezdve, mert nem hasonlítottam rá (szőkén és kék szemmel születtem, pont mint anyám). Meggyanusította anyámat, hogy mástól vagyok, szóval sejtheted mennyire kellemes volt vele élni.

Nem bocsátottam meg neki, de tudtam vele felületesen beszélgetni felnőtt koromban ha találkoztunk. A lányomat nagyon szerette, szerintem rájött hogy nagyon elcseszte és rajta keresztül próbált meg kárpótolni.

Késő bánat volt. A temetésére elmentem, de nem tudtam sírni és a mai napig nem látogattam meg a sírját pedig évek óta halott.

Felnőttként megértettem hogy ő maga is sérült volt, árvaházban nevelkedett, stb. De ettől függetlenül nem tudom elfogadni/elfelejteni/megbocsájtani azt az aljasságot ahogy velem bánt.

Egyedül arra volt jó, hogy erősebbé tett ezáltal.