Van itt olyan, aki az anyukájával lakik felnőttként és néha hatalmas balhék vannak?

Az egyetemen, hogy nem hiszik el, hogy beteg vagyok, hanem csak megy hogy megbolondultam. Tüdőgyulladással, 40 fokkal is behajtott.

Meg bulin stb., az ég egy adta világon sehova sem enged.

Megver, aztán még neki áll feljebb.

Van, pl. én is. Voltak balhék igen, mostanra már elcsendesedett, elfáradtam. Munkanélküli lettem, nem áll/állt ki az emberért, dög egyedül voltam, vagyok mindig, minden élethelyzetben, olyan helyzetekben amit nem tudok megoldani az emberi szemétség miatt, összefogással, összetartással azonban elkerülhetőek lennének az ilyen helyzetek, nem véletlenül vagyunk egy család.

Sokszor megkaptam, hogy olyan vagyok mint az apám, mert az utálta olyan szinten mint én xD Szeret félre érteni sok mindent, na szal az ülepem van tele vele sokszor.

Nem ana, de nőismerősnél kellett laknom egy ideig... 26 évesen, mert nem volt hová mennem.

Először még okés volt, egészen addig a pontig, amikor megmondtam, hogy két hónap múlva összeköltözök a kedvesemmel.

Na, onnantól kezdve kivált az utolsó két hétben ordibálás, nemszólokhozzád, sértődöttség napokig, mindenért kiabált, minden szar volt, amit csináltam:

- miért mentem el karáconyi ajándékt nézni

- miért megyek ki egy hétre a páromhoz, mikor csomó sütit kell sütni (és? Az, hogy az egész családnak ő süt, a saját döntése, de nekem külföldön kellett a dolgaimat intéznem)

- mikor hazajöttem, két napig bunkózott

- 24-én szabályosan kivette a kezemből a telefont, mikor a kedvesem hívott, hogy most más dolgunk van, nem érek rá...

Hálisten karácsony után költöztem, de az a 6-7 hét nagyon szar volt, minden másnap bőgtem, mert rohadtul elegem volt és tudtam hogy van, de nem láttam az alagút végét :(

Érdekes, mióta elköltöztem valahogy nem cs.szeget, hanem normális - bár beszólogatásai vannak, sajnos, amit a páromnak mond rólam, lenézően. Szánalmas ember.

1#

Nem tudom hány éves vagy,milyen nemű de ha már egyetemre jársz felnőtt vagy,gondolom. Miért hagyod h megverjen...nem értem?! Ennyire fosol anyádtól?

De pl elmehetsz melozni,azt elköltözhetsz

Én most már nem élek úgy, párom sem, de előtte igen. Én 26 évesen költöztem el, ő akkor 31 éves volt.

Mindkettőnk oldalán voltak gondok.

Nálunk az összeveszés okai:

- gipszkarton fal, és kb. arra is felébredtek elvileg, ha egy lapot továbblapoztam egy könyvben. (mondjuk ált. az volt, hogy pisilniük kellett felkelni, aztán rámfogták)... ezért este 9 után már kb. semmit nem tudtam volna csinálni, ha rajtuk múlik. Pedig nekem a tanuláshoz pont az este, éjszaka volt a legalkalmasabb.

- kikutatták a szemetemet, a blokkjaimat, aztán pampogni arról, erre meg arra miért költöttem és mennyit (de olyan szinten, hogyha van mér egy parfümöm, miért vettem mellé 3e-ért egy másikat is)

- hogy miért ekkor meg akkor megyek fürdeni

- hogy anyám nem képes kopogni, becsörtet a szobámba, és ahelyett, hogy megkérne, hogy kapcsoljam le a zenét, mert beszélni akar, ezt úgy abszolválja, hogy "ez a zene borzasztóóóóóó"... pedig nem is tartja annak, mert máskor ő is hallgatja :D

- öcsémmel kivételeztek MINDENBEN mióta megszületett

- hogy azt a lakást, ami öcsém és az én nevemen van, ők a tudtunk és konzultáció nélkül kiadták albérletbe feketén, és amíg nem szóltam nekik, addig egy büdös vasat nem láttam abból a pénzből, ami onnan bejött. Aztán utána még nekem kellett ügyet intézni járni, hogy ne bukjanak le. Meg hogy a velünk való megbeszélés nélkül engedtek falat festeni, tapétázni az albérlőknek... most én lakom ott, és gyűlölöm a fal színét, de nincs arra pénzem, hogy újrafestessem (ráadásul rikító zöld is, nehogy könnyen ét lehessen pingálni). Volt egy komódunk, amire ráraktak gány munkával vmi iszonyat ocsmány öreges tapétát... leszedni sem sikerült normálisan, mert olyan ragasztóval nyomták fel, ami levitte a komód lakkrétegét. Ilyenekre engedélyt sem kellett volna adni anélkül, hogy velünk, a TULAJDONOSOKKAL tárgyaltak volna.

- hogy folyamatosan belepofáznak abba, hogy az egyetemi szakomon mit és mennyit kellene tanulnom, olvasnom anélkül, hogy azt az egyetemet kívülről látták... meg hogy szerintük, reálosok szerint mi csak széket melegítünk bölcsészkaron, és nem tanulunk semmit, pedig az én szakomon nagyon nem ez volt

- hogy öcsém is velünk lakott, ő nem csinált semmi házimunkát, engem meg ugráltattak mindenért... amikor szóltam, hogy igazságtalan, akkor kussoljak, meg milyen hálátlan vagyok, hogy nem segítek a szüleimnek

- azon, hogy én milyen stílusban veszekszem velük... ja, nehéz átállni mézesmázos higgadt beszédmódra, amikor 20 év alatt azt szokja meg az ember, hogy a szülei csak akkor figyelnek rá, ha ordít, mert ha nem, akkor tojnak a fejére, akármit mond

Pároméknál:

- párom miért vásárol össze annyi régi könyvet meg lemezt, és miért csinál az Ő HÁZÁBÓL raktárat... ami elég vicces, mert jogilag a párom a tulajdonosa annak a házrésznek, az nem az anyjáé. Az anyja lakrészébe semmit nem vitt le

- miért nincs rajta sapka, sál, kesztyű, miért ez a cipő, az a nadrág van rajta

- párom előző kapcsolatát félig-meddig az anyja szedte szét, amiért furkálódott