Milyen kedves gyerekkori emléketek van apa-lánya kapcsolattal összefüggésbe, amire most már felnőttként is szeretettel és szívesen Emlékeztek vissza?

- apa nyakában ültem és lefejeltem egy faágat :D Bár az fájt

- az esti mesék

- beleborított szánkóval a hóba (sokszor)

- közös tollasozások (anya sajnos csak nézni tudta)

- aztán mikor ketten maradtunk, a nyaralásaink, az esti főzések, a karácsonyozás (készüődés, sütögetés)

Párnacsata plüssállatokkal :) Nagyon szép közös emlék,amikor én rossz voltam,ő meg aggódott :) Mindig cipelt mindenhova,nyakába,ölébe. :)

Sajnos ezeket a szép emlékeket beárnyékolja egy hatalmas rossz,amikor kisgyerekként ott álltam a temetésén :(

Nem vagyok felnőtt,de azóta eltelt sok év.

Rendszeres kirándulások, társas, szójátékok és mindehhez

apám humora.

Mindig meg tudott nevettetni.

Nekem sajna nem sok :( Folyton dolgozott vagy üvöltözött, ha épp egyik se, akkor is feszült volt a hangulat, hogy mikor robban ki és miért.

- ő tanított cipőt kötni

- néha mesélt, de egyre se emlékszem.

Sajnos nekem is kevés, még a legalapvetőbb társalgásban is csak dominálni akart és alázni.

A kirándulások, várlátogatások jók voltak.