Miért vallják itt sokan, hogy a gyerek örüljön, ha tető van a feje felett?

Engem is így neveltek, és nem értek egyet ezzel az elvvel.

Jó, van, ahol nincs pénz. De akkor is meg lehet normálisan mondani, hogy erre telik, erre meg nem. De ne már, hogy egy 12-15 éves kamasz hálás legyen, mert etetik meg megtűrik otthon.

Sajnos nálunk is ez volt a rendszer. Ùj ruhák szökőévente, csokoládé ünnepekre, kozmetikum semmi. Úgy kellett dezodorra kunyizni 2€-t (600Ft) 16 évesen fél évente egyszer, mert anyu nem nagyon adott, apu meg ordítozott, ha kiderült.

Aztán később anyuval megegyeztünk, hogy havonta kapok 2€-t zsebpénz gyanánt, amiből vehetek sampont, tusfürdőt, dezodort, arckrémet, tonikot. Anyu adott volna, csak apu minden aprót számonkért rajta.

Magukon nem spóroltak így, mármint, a higéniai dolgokon, merthogy ők megkeresik rá.

Gondolom, aki ezt az elvet vallja, maga is így nőtt fel.

De ha emlékszünk, anno milyen szar volt, akkor miért kívánjuk ezt másnak, sok esetben a saját gyerekünknek?

Sajnos vidéken nulla munkalehetőség volt évközben, nyáron meg a legtöbb kávézó/bolt/egyéb leszerződött a helyi szakközépiskolákkal, hogy a tanulók csinálják náluk a gyakorlatot, így nem vehettek fel engem, mivel gimis voltam, gyár meg nem volt a környéken.