Hogy neveljem ki magamból anyám elképzelését a feleség- és női szerepekről? Pszichológus?

15-nek. 14-es vagyok

Kicsit mellé lőttél. Tény, nem vagyok egy nagy kaliberű ember, egyszerű mint a faék, de tudom mit beszélek. Gürizek mint a barom, hogy meglegyen a lóvé, eltartsam a családomat meg magamat. Nem vagyok valami nagy fejes, de ez így us sikerül. A melóm se egy elismert, magasröptű beosztás, de állítom jobban negvagyok belőle mint te. Valóban, a különköltözés a szülőktől későn sikerült, de ezzel a mai fiatalok 80%-a így van, ám ezért inkább a társadalmi berendezkedés, az oktatás, és nem utolsó sorban a huszonéve jelen lévő politikai helyzet a felelős, mintsem a fiatalok.

Abban pedig semmi rossz nincs, hogy egy fiatal a szüleinél héderezik amíg nincs saját pecója. Inkább az, mint hogy albérletre szórja a pénzt, mert az a pénzbelveszik, gyakorlatilag lapátolod a budiba. Az a szülő, aki emiatt húzza a száját (mármint hogy a saját gyereke huszonévesen otthon dekkol) az jó mélyen ássa el magát, főleg ha még nem is jelent különösebb terhet.

Meg amúgy is. Lassan társadalmi elvárás egy diploma. Számoljunk. 18-19 évesen érettségi, aztán BSC, amivel 22 évesen végzel, ha minden okés, de ezzel a segged törölheted. Még min 2 év az MSC, 24 vagy, aztán szakosodsz, vagy a munkahelyed még valamit elvár, bumm 26 vagy, amire TALÁN leszámolsz a sulival. De még lehet ott a diákhitel... Kevesek kuváltsága első melóhelyen a jó fizu. Indulásnak max 200 plusz caffeteria. Ebből ha össze kell szedni egy pecót.... Mellette élni, fiatalnak is lenni. Ne ragozzuk. Annyi tényleg tuti, hogy a bőr lesülne a pofámról, ha felnő a lányom, elvégzi a sulit, én meg kitenném otthonról, hogy most már ideje a saját lábadra állni lányom.

Legutolsó "szemrehányás" amit anyáméktól kaptam az volt, hogy újabban hogyhogy nem kérek tőlük...

Az én véleményem:

A szülők gondolkodásmódjáról- ill. értékrendjéről (értsd: ki mit tart fontosnak az életben...) való leválás sokunknak kemény dió..! Nekem is az volt annakidején... Szerintem elfogadhatjuk természetesnek és normálisnak, hogy a szülők valamennyire szeretnének befolyással lenni a felnövekedett csemetéjük szemléletmódjára (is), de azt már nem gondolom, hogy sok jóra vezet, a egy-egy szülő -bármilyen kényszerítéssel vagy manipulálással (értsd pl. lelki zsarolással) próbálja kézben tartani a nagykorú gyermeke gondolkodásmódját, és ezen keresztül a döntéseit! A fő probléma ezzel az, hogy minden normális (jogképes) felnőtt ember a saját döntéseiért felelősséget kell hogy vállaljon, a döntések átgondolásával-, előkészítésével-, stb. mindennel együtt!

Én apaként biztos nem kockáztatnám meg, hogy beleszóljak a felnőtt gyermekem párválasztásába, életcél-választásába, stb. mert nagyon visszaüthet, ha mondjuk -az én tanácsomat megfogadva- a fiam elbaltáz egy választást, és ezzel a házasságot! (A "kibicnek semmi sem drága" közmondással szoktak utalni arra, hogy átgondolatlan tanácsokkal lerohanni a másikat könnyű, de a következmények elhordozásában -ha balul üt ki a tanács- már nem annyira szívesen vesznek részt a kibicek...)

Szerintem a következőket érdemes -egy szülők gondolkodásmódjától függetlenedni készülő fiatalnak- tennie:

1) Sokat beszélgtni és elmélkedni azon, hogy Te milyen dolgokat tartasz fontosnak a nagyobb döntésekben: milyen szempontok alapján döntenél, ha elérkezik majd az idő? Milyen szempontok alapján választanál pl. párt magadnak, milyenek alapján hivatást, és milyenek alapján egyéb nagy célokat? Olyan barátokat részesíts előnyben, akikkel jókat lehet ilyenekről beszélgetni!

2) Tanácsot csak akkor szabad (nem csak a szülőktől) megfogadni (18 éves kor után), ha az tényleg minden tekintetben megfelel-, teljesen egyezik a saját meglátásunkkal-, véleményünkkel, döntési szempontjainkkal!!!

3) Az egyértelműen rossz példákat (akkor is, ha a szülőktől származnak) nem szabad átvenni, hanem érdemes keresni helyettük jobb példákat, példaképeket! (Ha a fiatalok nem keresnének új utakat amikor szükséges, akkor még mindig kőbaltával kerítenénk húst az asztalra...)

4) A szülőkkel való viszony megóvása is fontos: meghallgatjuk a véleményüket, de értelemszerűen az elavult gondolkodásmódokat kiszelektáljuk belőle, és nem vesszük át.

Ha ez így nem megy, akkor elképzelhető, hogy valamilyen egészségtelen szülői befolyás áll fenn, amit mindenképpen érdemes tudatosítani és átlátni, hogy rombolás nélkül reagálni lehessen ezekre! Sajnos létezik olyan, hogy egy szülő (sokszor tudat alatt) olyan (lelki) eszközökkel próbálja irányítgatni a felnőtt gyermekét, amelyek már a lelki zsarolás kategóriájába tartoznak. (Pl. szeretet-, figyelem-, értékelés-, megbecsülés megvonása, ha nem úgy döntesz, ahogy én jónak látom, stb...)

Remélem, segítettem.

Szívesen válaszolok még, ha tudok, egyéb kérdésedre is, magán-üzenetben.