A szüleim miért kezelnek még mindig gyerekként 24 évesen is?

ki kell kérnem a tanácsukat, mert nélkülük nem merek dönteni, mert ha így tennék, kapnék tőlük.

Bármit csinálok, soha semmi nem elég jó a számukra.

Pontosan ezért ne kérd ki a véleményüket, mert ha megteszed, az sem jó, de ha nem, az sem. Viszont ha nem kéred ki a véleményüket, megérezheted, milyen önálló döntéseket hozni, felelősséget vállalni a következményekért. Minél előbb lépj le, már felnőtt vagy. Kezdj el élni.

az en szuleim is tokeletesen pontosan ilyenek

mikor veluk eltem nehez volt, nagyon nehez

ha felvettek egy jo helyre, rogton lehuztak "majd ugy is kirugnak"

ha sikerelmenyem volt ,rogton jott a lehuzas .. letettem a jogsit "majd ugy is elutok valakit es duytiba kerulok"

letettem a felsofoku nyelvvizsgat "ahh mindenkinek van, mit szamit az"

mennyit koltottek "ennyi penzen 5 gyereket is fel lehetett volna nevelni"

soha semmi nem volt jo nekik, es a mai napig ez igy van.

...". A szüleim mindig emlegetik hogy ők mennyit költenek rám, illetve költöttek már eddig."...

Azok a szülők, akik így érvelnek, azokat ott kell hagyni.

lehet, hogy nem véletlenül élsz velük? Hiába únják a jelenléted, nem mernek elengedni.

Nekem anyám volt ilyen, hogy elvárta, hogy mindenről számoljak be neki. A minden szó szerint - beleértve a nemi életemet is! Aztán meg kritizált mindenért.

Külföldre költöztem, egy ideig nem beszéltünk, mert haragudtunk egymásra. Ő rám azért, mert nem hallgatok rá mindenben, én meg rá azért, mert nem hagy felnőni. Mostmár alig beszélünk kb. 3 havonta, de legalább azt a keveset értékeli. Próbálom a témákat semlegesre korlátozni pl. milyen idő van, mit főztem stb. Csak olyat mondok neki, amibe nem zavar ha bele is szól esetleg. De a páromról nem beszélek (nehogy beszóljon, hogy milyen munkája van, miért nem dolgozik, miért nem keres többet stb), meg az én munkámról, fizetésemről sem.