A szüleim miért kezelnek még mindig gyerekként 24 évesen is?

Na, akkor kezdetnek költözz el jó messzire, és kezdj felnőtt módra viselkedni - ebben jó segítség lesz egy értelmes pszichológus.

Betegesen félsz a szüleid véleményétől, ami nem okés, és ezt a mintát keresed a pasikban is, azért vannak csak idióta barátaid, akik zsarolnk meg bántanak.

Én hasonló családtól 1000km-re jöttem el, és egyetlen másodpercét sem bánom :)

Mintha energiavámpírok vagy súlyos önértékelési zavarosak lennének a szüleid...sosem értettem, hogy egy szülő hogyan húzhatja le így y saját gyermekét, hogyan nem képes bízni benne, hinni benne.

Mindenképp a különköltözést javasolnám, mielőtt menthetetlenül agyagba döngölnek. Értékes ember vagy, ne mások ítélete alapján nézz magadra!Még ha azok a szüleid is!

Szomorú,hogy ilyen szüleid vannak.

De felnőtt ember vagy, nem vagy köteles még mindig mindenben rájuk hallgatni és alájuk rendelned magad.

GOndolom dolgozol, költözz el, akár lakótársakkal együtt,hogy olcsóbb legyen.Függetlenedj, barátkozz, ismerkedj.

És ne számolj be mindenről, ne kérj engedélyt a szüleidtől mindenre. Ha gyerekként viselkedsz,akkor még 30-40 évesen is annak fognak tekinteni.

NEM érsz keveset - persze, mondani könnyű, de amíg otthon éltem, én is egy senkinek éreztem magam, aki csak púp mindenki hátán, de közben képtelen változtatni.

Megmondták, hogy nincs jövőm, nélkülük elvesztem, semmire sem viszem...

Aztán kerestem pszichológust, aki kimondatta velem, hogy ŐK a szar emberek, akiknek céljuk kontrollálni a másikat és a sajt keserűségükkel inkább a többieket mérgezik és húzzák le.

Aztán összeismerkedtem a kedvesemmel. Persze senki nem jósolt semmi jövőt, mert 1000km-re éltünk egymástól, "úgyis megcsal", "csak szexelni jártok össze", stb.

Holott ő volt az egyetlen, aki meghallgatott, értékesnek és kedves nőnek látott, olyasvalakinek, ami a családom szerint sosem voltam.

Négy hónap kapcsolat után úgy döntöttem, elegem van a folyamatos csszegetésből és hogy nem lehetek mellette, és karácsony után kiutaztam vele.

Nyilván, a kedves rokonok kibeszéltek, hogy "két hét után sírva jön haza", meg "tiszta hülye", társai.

Hmmm, egy éve élünk együtt, az önbizalmam magasan fenn van, csinosnak gondolom magam, szerethető és szeretet adó nőnek, és félévente bőven elég találkozni a kedves rokonokkal - de persze akkor is belekötnek mindenbe.