Beszóltam anyumnak, hogyan lehetne kezelni ezt a problémát?

7 hónapja elköltöztem otthonról, a párommal élek. Közel élünk a szülőkhöz, jó a kapcsolatunk velük, így hétvégenként, ha tehetjük megyünk látogatóba. Hétvégén a szüleimnél voltunk. Mikor bementem a házba, megjegyeztem, hogy itt meg mi történt, bomba robbant? Totális rendetlenség, minden szanaszét a házban. A nappaliban zsepik, nassolni való,a padlón kosz szóval fúj. Oké, hogy dolgoznak, meg van egy 11 éves húgom is, de ez nem kifogás. Sokszor éjjelesben dolgozok 24 esben, mégis tudok rendet tartani. Nem először szóltam anyumnak már erről. Akkor az 1x kisikált mindent, húzott tiszta ágyneműt. Meg is jegyezte páromnak, hogy egész nap takarított, mert a kis hölgy panaszkodott, hogy nincs elég rend. Aztán nevettek egy jót. Hát szerintem meg nem vicces, hogy mikor bemegyek a fürdőbe muszáj kipucolnom a wc-t, mielőtt ráülök, olyan undorítóan piszkos. Mikor megkérdeztem anyumtól mikor volt ez a wc utoljára pucolva mérgesen visszaszólt, hogy mi bajom van már megint, mániás vagyok. Mikor velük laktam is mindig úgy éreztem rajtam kívül senkit sem érdekel a tisztaság. Mindig én porszívóztam, nem akartam, hogy a párom koszfészekbe jöjjön.. Mikor hazamegyek azzal megy el az első órám, hogy kicsit rendet tegyek, mert borzasztóan zavar. Amúgy ezen kívül nagyon jó a kapcsolatunk, de ezzel totál kitudnak akasztani. Hogyan tudnám ezt tolerálni? Mivel szeretem őket az nem megoldás, hogy ha nem tetszik ne menjek...