Ha egy fiút csak nők nevelnek, lehet-e belőle egy kiegyensúlyozott, önellátó férfi?

Egy fiú aszerint fog viszonyulni a férfiakhoz és így saját magához, ahogy a neveléséért felelős nők viszonyulnak a férfiakhoz. Ez akkor is igaz, ha van férfi a családban és akkor is, ha nincs.

Ha a nőktől azt látja a gyerek, hogy a férfi egy megvetendő, gyenge valaki, akkor az éntudata is eszerint alakul majd.

Ennek a rosszabb változata az, amikor az apa jelen van, de gyenge és bántalmazottként vesz részt a család életében. A bántalmazott fia ilyenkor védtelennek érzi magát, mert tudja hogy az apja is fiú mint ő, mégsem tud védekezni nagy felnőttként az agresszorral szemben. Így alakul ki már gyerekkorban a félelem és a gyűlölet.

Ha a nő viszont nem szidja a férfiakat és igyekszik férfi példaképeket is a fia életébe bevonni, akkor teljesen egészségesen fog fejlődni.

Normális szülőnek nagyobb eséllyel lesz normális gyereke, míg keserű szülő gyereke előbb fog félelemben és haragban nevelkedni.

Persze.

Szerintem ez nem a nemektől függ, hanem attól, hogy akik felnevelik milyen emberek és milyen példát mutatnak.

Lehet valaki a klasszikus családban, anya-apa gyerekek. Ha az apa alkesz és veri az anyát, anya meg lábtörlő módban van, nem áll ki magáért és a gyerekekért stb..Akkor azok a gyerekek nem igazán fognak jó példát látni és nem lesz jó gyerekkoruk.

Míg egy meleg pár,vagy egy anya-nagymama felnevelheti tisztességesen,úgy ,hogy ne szenvedjen hiányt.

Persze jó dolog,ha van normális apja a gyereknek, de gondolom lenne így is férfi a családban, akivel tudna beszélni, focizni,szerelgetni vagy amire vágyna.

Én valószínűleg sokkal kiegyensúlyozottabb, férfiasabb férfi lennék, ha csak az anyám nevelt volna. Ő mindig arra nevelt, hogy lehetek valaki, nem vagyok ronda, nem vagyok kevesebb mint bárki más, önbizalmat kaptam volna.

Ehelyett volt egy alkoholista apám, aki szemében én soha nem voltam ember, csak egy "munkaerő" aki azért van hogy őt kiszolgálja. Naponta kaptam megjegyzéseket a külsőmre, belsőmre, naponta kaptam meg, hogy senki vagyok, semmi nem lesz belőlem.

És sajnos ez a belém nevelt mentalitás meghatározza jelenleg is az egész életemet, hiába halt meg apám, a "szelleme" azóta is kísért.

Mielött elterjedt lett, hoyg a nök is teljesn munkaidöben dogloznak, MINDEN férfit az anyja nevelt, az apát max. vacsoránál látta meg vasárnap, - de nem szólhatott hozzá, mert azt nem illik, "beszélgetni" meg akkor lehetett, ha az apa megengedte és/vagy a fiú már felnött ember lett.

Ennek "ellenére", akkoriban sokkal több önállí, kiegyensúlyozott ember volt a férfiak közt, mint ma.