Ezt már nembírom tovább! Mit csináljak?

Amennyiben a kérdés kiírója által közzétett írás szóról szóra igaz, akkor sajnos a kérdező édesanyja valóban nincs jó mentális és érzelmi intelligenciai kondícióban.

Nyilván hiteles úgy lehet egy sztori, hogy hallgattassék meg a másik fél is, de ugye azt is tudjuk, hogy nem zörög a haraszt ha nem fújja a szél.

Tehát nyilván van valós alapja.

Tudni kell, hogy az az ember, aki rendben van saját magával, tiszteli és szereti önmagát, az nem megy neki a másik embernek. Szülőként a saját gyermekének sem. Ha az a gondja, hogy a gyerkőc nem veszi ki a részét a házimunkából, akkor ezt korrektül közli. Sajnos láttam ilyet én is. A párom még tanulólány volt, otthon lakott, egyszerűen SEMMIVEL nem tudott elég jó lenni az anyja szemében. Az is örökké karattyolt meg habratyolt vele mindenért. Így aztán hosszú távon megromlott a viszonyuk. A lány már nem a párom, ma már 37 éves anyuka, 4 településsel odébb lakik.

Más. Semmi, ismétlen semmi nem indokolja, hogy a szülő ütlegelje a gyerekét.

Ha meg akar ütni, térj ki előle és nyugodtan mondd meg neki, hogy ez semmire nem megoldás. Amikor higgadt, érttesd meg vele, hogy fiatal vagy, tanulod az életet, neki is felelőssége van abban, hogy milyen ember leszel. A megfélemlítés már egx túlhaladott dolog, bebizonyosodott hogy nem működik.

Susan Forward Mérgező szülők című könyve is sok esetpéldát ír le, miként lettek emberi roncsok lelkileg felnőttkorukra sokan a szüleik érzelmi megközelíthetetlensége és arroganciája miatt.

Ha sehogy nem tudsz dűlőre jutni és messze vagy a nagykorúságtól akkor maximum gyermekvédelmisektől, családsegítőtől tudsz segítséget kérni, kétes eredménnyel.