Mit csináljak, hogy anyám ne az én pénzügyeimmel legyen elfoglalva? Tényleg ennyire durva, ahogy élek?
A szüleim a magyar átlagnák jobban keresnek, de ez nem volt mindig így. Elég nagy nélkülözésben nőttek fel, és főleg anyám szinte már kényszeresen áll hozzá a pénzhez (állandóan idegeskedik miatta, akkor is, ha nincs rá objektív oka).
Én külföldön élek, nagyon sokat dolgozom, alig van szabadidőm, de cserébe elég jól keresek. Annyi pénzem nincsen, hogy ingatlanba tudnám fektetni, de annyi van, hogy ne legyenek problémáim a hétköznapokban. A hobbim, amit nagyon szeretek, és igazán ki tud kapcsolni, az a motorozás (már gyerekkoromban is nagyon bele voltam szerelmesedve, de nem engedték). Kint megcsnáltam a jogosítványt és vettem egy motort (kb. két havi nettó megtakarításom árából), most szeretném eladni és kicsit kipótolva venni egy erősebbet.
Azóta anyám bármilyen más beszédtémáról képes odakanyarodni, hogy ez mekkora pazarlás, miért nem jó a régi motor, és inkább lakásra gyűjtsek. Hozzáteszem, hogy pl. kollégáimmal ellentétben nem megyek sehova nyaralni, nem pihengetek két munkahely között 2 hónapot, gyakorlatilag a létszükségleten kívül másra nem költök, mint erre az egy hobbira. Ha ez nem lenne, lehet, hogy mondjuk pár hónappal előbb kerülnék egyszer oda, hogy lakást vehessek. Viszont egy hobbira, örömforrásra szerintem mindenkinek szüksége van. Én vagyok nagyon eltájolva, vagy a szüleimmel kellene megértetni, hogy kicsit fogják vissza a jótanácsokat?
Nézd elvégre nem iszod el a pénzed hanem értelmes hobbira költesz, mert ezzel is járod az utat, a szabadban vagy, társasággal is gondolom időnként eljársz ilyen találkozókra, túrákra.
Én hasonlóan vagyok, csak én inkább biciklivel járok erre-arra, na meg autóval, és persze gyakran járok horgászni is, igazából nem a horgászás miatt hanem a társaság miatt mert jó bulikat tartunk, és nem isszuk le magunkat a földig a kocsmában például. De nálam alapból ez ritka. Én szüleim is mondták hogy ameddig fiatal vagyok, nincs családom addig szerintük ezzel nincsen baj. Apám is amikor fiatal volt ő horgászni járt a munkán kívül, de állandóan, ő arra költ a mai napig, csak amikor még kicsik voltunk a tesóimmal akkor nem az volt az első, de mióta már mindannyiunknak van saját keresetük, és eltudjuk tartani magunkat, azóta apám is jobban rá állt erre hogy a hobbijára költsön. Anyám is hasonló helyzetben volt mint a tiéd, de ő is belátja hogy sokszor kell a szórakozás, meg ez mégis értelmesebb mint ha az ember elinná vagy elszívná a pénzét. Anyám erre akkor jött rá mióta leszokott a cigiről.
Első, ebben teljesen igazad van, csak régen tényleg nem volt rossz kapcsolatunk (azóta van feszültség, mióta elkezdték ezt, hogy muszáj mindenbe beleszólniuk - vagy amióta felnőttem, és egyre jobban zavar, hogy ezt teszik, nehéz eldönteni). Olyan szomorú, hogy mindig kétszer meg kell gondolni, elmondjak-e valamit.
Második: na ez az, aki pl. dohányzik (baromi sokan!), mennyi pénzt költ rá?
egyszerű: ahogy a pénzügyeidről van szó, elköszönsz és rányomod a telefont
majd megtanulja
A mi szüleink nem tudják, hogy mennyit keresünk (én se tudom, hogy ők pontosan mennyit keresnek). Engem az szokott zavarni, ha elmegyünk valahová közösen vásárolni, megtetszik valami, meg akarom venni magamnak a saját pénzemből, és anyósom rögtön rávágja, hogy az milyen drága. Azóta már nem is veszek semmit, ha közösen megyünk valahová.
Ne hagyd, hogy beleszóljanak a dolgaidba.
#6
de te pont ezt csinálod
ki nem sz@rja le anyóst? én a helyedben csakazértis megvenném, sőt még neki is vennék egy olyat, had főljön a levében a banya
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!