Mit csináljak? A 20 éves fiam nem dolgozik, nem is tanul, egész nap alszik, este meg elmegy a haverokkal szórakozni, gyakran reggelig.

" "Az igaz, hogy sokat mondogattuk neki, hogy közepes átlaggal sehova nem veszik fel."

Ezaz... Leromboltátok az önbizalmát. Sok hasonló kijelentéssel egy életre tönkre lehet tenni egy fiatalt."

Ja, mert ha lusta a gyerek, simogatni kell a buksikáját, hogy jaj kisfiam, nem kellene ennyit tanulnod.... Na nehogy már a szülő feleljen mindig mindenért.. ha negyvenesen is ilyen élősködő kis görény lesz, az is anyuék hibája, mert elvették az önbizalmát? Én úgy látom, túl sok van neki.

Az a gyermek csak szabadszellemű... Nem kellene keretek közé fogni a szabadon szárnyaló lelkét, ez rút, korlátolt, anyagi világ számára durva... Hadd járja a saját útját, hadd fedezze fel a világot. Mert egy művészlélek és szabadelvű.

Én idén leszek 25 éves és én se dolgozok. Itthon vagyok és nem csinálok semmit. Szemlélődök a világban és hagyom, hogy átcsorogjon az agyamon a valóság percepciója. Mert én egy művészlélek vagyok. És szintén a szabadszelleműséget vallom. Azzal, hogy nem csinálok semmit, lehet hogy alkotok is. Én vagyok a semmi művésze. Ha az életemből nem maradt fenn semmi... Hát akkor tökéletes lett az alkotásom. :) Most lehetne mondani hogy a semmittevők evolúciós zsákutcák, de ha ez úton kihalok, akkor végül is jót tettem mint egyén a nagy egésszel: az emberiséggel.

És ez úton a felsőbbrendű jóhoz járulok hozzá a semmi művészeként. 🙂