Mit csináljak? A 20 éves fiam nem dolgozik, nem is tanul, egész nap alszik, este meg elmegy a haverokkal szórakozni, gyakran reggelig.

Jaj hagyjuk mar konyorgom :D

Nem 30 eves emberrol van szo!

20 eves. Majdnem meg gyerek... Nem tudja mihez kezdjen magaval.

Annyi rossz indulatu ember van itt,hogy rendesen kiabrandit az emberisegbol ez az oldal.

“Ketsegbeesett szulo”...

A gyerek nem lehet ketsegbeesett,hogy nem tudja mit kezdjen magaval?

Borzasztoak vagytok. Remelem nem lesz gyereketek,mert pokolian rossz lesz ilyen szulokkel neki.

Aki nem tamogatja,hanem elpaterolni akarja a leheto leghamarabb otthonrol.

Beszelgetni kene vele talan. Ja hogy az tul megerolteto?

Nem baj,inkabb irogassunk ide,teljesen idegen “arc nelkuli” emberek segitseget varva,hatha megoldjak a problemamat.

Szornyu!!

Az meg hogy nyugdijas. Ne haragudj,de nem a gyereknek kell a helyzet elszenvedojenek lennie. Es siettetni,hogy “marpedig azonnal talald meg az utad kulonben huzz innen”.

A szulo vallalta 40 evesen a gyereket. Nem a gyerek kerte. Miert o szivjon emiatt?

Ne haragudjatok de nalunk ugyanez a helyzet.

Anyu allandoan ordibalt velem hogy hagyjam ott az egyetemet es takarodjak dolgozni,mert nyugdijasan mas mar nyugodtan eli az eletet.

Hat kossz..Baromi egyszeru egyedul elkezdeni az eleted nem?

Engem panikrohamokba taszitott anyu ezzel. Panikbeteg lettem a nyomas miatt.

Szoval gratulalok a hasonlo felfogasu embereknek. Nagyon jo meglatasaitok vannak az eletrol.

Én feltenném a kérdést, hogy a gyerek esetleg nem valami drogdíler-e? Ha feltűnően van pénze, még akkor is ha nem dolgozik, akkor el kéne gondolkozni rajta, hogy honnan van az a pénz.

Egyébként meg az én öcsém is totál ez, csak ő már 25. Több szakmát kezdett el, de semmi sem érdekli. De ha anya nem a kedvencét főzi vagy ha nincs otthon elég kaja, akkor hisztizik.

Az a helyzet, hogy vannak emberek akikben nincs veszélyérzet, illetve mivel nincs valós veszély a lehetőségek között, őt nem zavarja a dolog.

És különösen ha vannak kisebb testvérek, akkor nehéz neki ultimátumot adni. Viszont ha nem adsz neki, akkor ott fog megöregedni veled.

Azt is elismerem, hogy nagyon nagyon nehéz tisztességes melót találni.

Én úgy csinálnám, hogy leülnék vele, és egészen egyszerűen elmondanám neki, hogy nézd kisfiam, ennyi a rezsi, ennyi a kaja, ennyi a lakbér amit a család fizet. Neked ennyit és ennyit kell hazaadnod, vagy ha ez nem megy akkor keress egy másik helyet magadnak.

A legtöbb ilyen infantilis felnőtt ezt még mindig ilyen anyai büntetésnek érzi, és valószínű hogy elő fogja adni a hattyú halálát, tudván hogy ezzel tud érzelmileg manipulálni.

De az a helyzet, hogy ez a realitás, ennyibe és ennyibe kerül az hogy megéljen.

És lehet hogy egy kicsit meg kell ijednie ahhoz, hogy magához térjen. Nekem is volt jópár nagyon kemény évem, az egyetem alatt, amikor gyakorlatilag éheztem, mert nem volt pénz. És volt olyan hogy kis híján az utcán voltam.

Nagyon nagyon sok olyan 25 és 30 közötti ismerősöm volt, aki több évet töltött különböző haverok kanapéin. Az ilyen flegma, bulizós életmód így azért már annyira nem könnyű.

És megjegyzem mindből ember lett.

De ha nem tudja mihez kezdjen az eletevel? Nagyon nagyon ijeszto am ez.

Ezert kene beszelni vele.Nem csak mondogatni,hogy “Menj keress munkat” “Dolgozz”!

Megkerdezni,hogy mit szeretne magaval kezdeni. Segiteni neki ebben,tamogatni.

Ennyire egyszeru.

Most ezt hogy tudod osszekotni?

Mi koze van a kettonek egymashoz?

En is bulizom,szorakozom,de kozben rettegek a jovotol hogy biztos jol valasztottam-e szakot,jo lesz-e ez nekem. Milyen eletem lesz.

Semmi koze a kettonek egymashoz.

Nem kell altalanositani.

Nem rég voltam én is ennyi idős. Én sem tudtam mit kezdjek az életemmel, talán még most se nagyon tudom. Viszont elmentem egy boltba addig eladónak amíg kitaláltam, hogy mi a francot akarok csinálni. Nekem is kényelmesebb lett volna ha valaki eltart és csak buliznom kell járni, csak nem lett volna hozzá pofám. Ha mást nem is, de tanulni azért lehetne. Legalább egy szakmát, ha már nem akar évekig továbbtanulni.

Az meg a másik fele, hogy van különbség a támogatás és az élősködés között. Ha valaki suliba jár vagy dolgozik, akkor nyilván főz meg mos rá az anyja ha tud, de ha lóphaszt se csinál, még mosogatni sem képes csak egész nap vakarja a valagát es kiszolgálják este meg buli...na az életképtelen.

Nyilván a kérdező szúrta el a nevelését, én nem azt mondom, hogy rakja ki az utcára, de igenis rá kellene ijeszteni, hogy kapja össze magát. Ez az ő érdeke is...

Nincs azzal baj, hogy nem tudja, mihez kezdjen, 20 évesen én sem tudtam, de elmentem dolgozni, hogy legalább keresetem legyen.

Most, 28 évesen már tudom, mi akarok lenni, de drága a képzés, így továbbra is melózok, meg spórolok, hogy meglegyen rá a pénzem.

Ahhoz nem lett vna pfám, hogy csak otthon vakarom, míg "kitalálom", mihez kezdjek magammal.