Van itt olyan, aki apa nélkül nőtt fel?

Én apa nélkül nőttem fel. Alkoholista, szóval így csak nyertem. De sosem okozott lelki gondokat.

Én is csonka családban nőttem fel. Apám egy éves korom előtt elhagyott minkat, nem is hallottam róla. Az egzisztenciát anyu teremtette meg. Mindenünk megvolt, lakás, kocsi, a nagyszülők nyaralója, számitógép, CD-k, tengerparti nyaralás, síelések. De barátom se igazán volt, mert anyu elvadította üket. Sokat dolgozott, sokat voltam egyedül. Ahogy egy korábbi hozzászóló írta, rólunk is meséltek oylat ami nem volt igaz. Hiányzott egy apa, egy férfi, és ezért irigyeltem a barátaimat! A kamaszkor nehéz volt. Nem volt kivel a gondjaimat megbeszélni. Persze én is csináltam hülyeséget, ami nem egészen volt helyes. Aztán a lányok.. Sokáig nem is volt kapcsolatom. Majd jött a mostani párom felségem. Na igazi anyós-meny kapcsolat! Ha szóltam/szólok az az eredmény, hogy miattam áldozta fel fiatalságát, és mostmár késő hogy kapcsolata legyen. Én nem kértem, és szerintem még nem lenne elkésve ha akarná. Hogy más lehett volna? Ez már az oviban tudatosult bennem. Ja, F/26

Apa és Anya nélkül nőttem fel, a mamámmal. Jup.

Apa nélkül nőttem fel, kb. 3-4 éves voltam, amikor utoljára ránk törte az ajtót, és a szemünk láttára esett neki, és verte anyut. A látványra nekem sugárban jött ki a vacsora. Utolsó közös emlékem apuról.Miután elváltak lett esti mese, diavetítés, nyugodt alvás, jó iskolai bizonyítvány. Egy faluban éltünk, apu második feleségével köszönés nélkül járt el mellettünk naponta az utcán. Gyerektartást nem fizetett. Anyu egyedül nevelt fel bennünket, voltak kapcsolatai, akkor még a rendesen férjhez menés volt az elvárás, ezért volt három nevelő apám, egy sánta anyura irigy nevelő anyám apámmal. Akik valójában nem neveltek. Anyu elmondta a jó dolgokat is apuról, onnan ismertem őt, és attól kezdve, hogy mindig apuhoz hasonlított, a kezed is az apádé, a mutogatásod is az apádé, igyekeztem megfelelni az apuhoz való hasonlóságnak. Mire nagykorú lettem, el lett cseszve az életem. Hol dicsérte , hol szidta édesapámat, aki szerinte őt megerőszakolta, de az tuti hogy én apura hasonlítok ( pedig nem ) és anyunak való megfelelési vágyból olyan akartam lenni mint apu. Ha már úgyis azt mondja, olyan vagy mint apád. Ezért a nemi erőszakért elítélt aki akkor szabadult, és engem kiszemelt, fel sem fogtam mekkora bajba kerülök, nem töltött el olyan félelemmel, mint amilyennel kellett volna, hiszen apu is erőszakot követett el, és elvégre én olyan vagyok mint apu, és akkor mi a baj ? Hiszen anyu szeretettel beszél róla. Fiú született abból a házasságból, a férfivel, aki kiszemelt, aki négy év börtönbüntetést kapott nemi erőszakért. Alig négy évig bírtuk a rettenetes verekedős házasságot, voltam életveszélyben, amikor édesanyám felocsúdott, és sírva könyörgött váljak el. Ma azt mondom, csoda hogy élek. Mondjátok kedves édesanyák miért kell a gyermeket hasonlítani ? Miért nem elég, ha vele törődtök, róla beszéltek, rá figyeltek ? Miért nem rá fókuszáltok, miért az édesapára akit már rég nem szerettek ? Miért kell szépnek beállítani azt, ami nem szép már rég ? Kedvesnek ami már rég nem kedves ? Miért kell félrevezetni a gyermeket, hazudni neki, a gyermek nem hülye. Miért kell szépíteni azt ami már rég ronda ?Már rég pontosan tudtam, mi az elítélendő, és mi nem. De nem volt önbizalmam akkor még, csak a megfelelés a szüllői elvárásoknak Aztán jött a hideg zuhany. És nem csak az apát veszíti, aki valójában családi életre képtelen volt, hanem az édesanyát is, akinek az értékítéletében mérhetetlen hiányosságokat lát. Akiben megbízott. Mihez igazodjon ? Hogyan legyen kiegyensúlyozott magabiztos felnőtt ? Mégis az lettem. A magam erejéből. Ma azt mondom, egyetlen szóval sem kellett volna apuról beszélni, azzal, hogy ő nem keresett engem, tudtam, nem kellek, és ez nekem csak jó volt. Azok után, amit láttam ,megéltem, a verekedései, nekem nem hiányzott sosem. nem kell erőltetni az apát. Nem lesz ferde a gyermek, ha valamelyik szülője nincs jelen a gyermekkorban. nem megy át a másik nembe, semmi baja nem lesz, ha valamennyivel kevesebb pénzből nő fel, mint ha ketten nevelnék, de rettenetes légkörben. Semmi baja nincs annak a gyermeknek, akit egy szülő nevel, de jogkövető, józan belátással. Nem minden gyermek áhítozik a szomszéd zöldebb kertje után. nem minden gyermek akar egy olyan szülőt, akiről tudja, már rég nem kellenek neki. Na és ? Az ő baja, nem a gyermeké. Kedves szülők ! A köztetek lévő nézeteltérések, harag miatt miért áldozzátok be a gyermekeket ?

Sosem vágytam arra, hogy máshogy alakulhatott volna. Elfogadtam ami volt, és a maga erejére támaszkodtam mihelyt tudtam. De nem vágytam másra. nem sóvárogtam olyan után, ami sosem volt. Magyarul, nem akartam átírni a múltat.