Bántalmazó szülőkkel felnőttek, ti is éreztetek így?

"Gyerekként el nem tudtam képzelni, hogy más barátnőim, osztálytársaim, egyszerűen más gyerekek hogyhogy nem félnek a szüleiktől, hogy tudnak nyugodtan bejönni az iskolába, várni, hogy hazamehessenek, hogy lehetnek ilyen kiegyensúlyozottak.

Kislányként (10-11) azt hittem, az osztálytársaim csak viccelnek azzal, amikor azt mondták, őket nem szokták megverni, számomra ez hihetetlen volt. ".

Furcsa volt újraélni ezeket a mondatokat. Régen volt már, de most felidézted bennem, hogy dettó ugyanezeket éreztem én is mindig.

Ismerős, pedig engem "nem is" vertek, "csak" mostohaanyám terrorizűlt minden nap.

Potom 4 év alatt tönkretett, gyűlöltem hazajárni, görcsben volt a gyomrom, pedig már felnőtt voltam akkor.

Ha egy társaságban vagyunk, műig nem szólalok meg akkor, mert tuti hogy leugat vagy beszól. A kedvesem - még - nem ismeri, de ha rajtam múlik soha nem is fogja, a gyerekem pedig 100%-hogy nem megy majd hozzájuk.

" "Gyerekként el nem tudtam képzelni, hogy más barátnőim, osztálytársaim, egyszerűen más gyerekek hogyhogy nem félnek a szüleiktől, hogy tudnak nyugodtan bejönni az iskolába, várni, hogy hazamehessenek, hogy lehetnek ilyen kiegyensúlyozottak.

Kislányként (10-11) azt hittem, az osztálytársaim csak viccelnek azzal, amikor azt mondták, őket nem szokták megverni, számomra ez hihetetlen volt. ".

Furcsa volt újraélni ezeket a mondatokat. Régen volt már, de most felidézted bennem, hogy dettó ugyanezeket éreztem én is mindig."

Szinte ugyanez...Olyan igazán rendesen sosem vertek meg, hogy nyoma legyen, de azért jópárszor kaptunk. Mára már megbékéltem velük (igaz, apukám sajnos már elhunyt), de a kapcsolatunk csak felszínes.

25N

Nálad 4 évvel vagyok csak idősebb, de én is "ilyentájt" kezdtem érezni, h valami nincs rendben. Hasonló a szitu nálam is, csak itt még jön egy kis szexuális abúzus is "kedves drága" beteg nevelőapámtól.

Én azt ajánlom, hogy kezdj el ezzel foglalkozni, mert az élet sok-sok területére kihat, ha az embernek nem normális, szerető családi alapjai vannak. A későbbi családalapításkor robbanhat a bomba, ha ezzel nem kezdesz valamit belül (lehet bele sem mersz gondolni, de szerinted anyádék miért ütöttek? nyilván ők is ezt kapták. Te is vinnéd tovább? )

Én évekkel ezelőtt az anyámmal való konfliktust (verés, fizikai és mentális erőszak, szemet hunyt amikor apám molesztált csak a pénz miatt) családállítással próbáltam emésztgetni, ami segített is, jártam pszichoterápiára, megértő terápiára kineziológushoz, sőt még asztrológusnál is voltam. Azt kerestem, hogy miért kellett nekem gyerekként ennyit szenvednem a köcsög szülők miatt. Iszonyat szerencsétlennek éreztem magam, és ez egyébként a karrieremre kihat sajnos. Gyerekként ezt nem fogalmazod meg, hisz nincs összehasonlítási alapod, max a kortársakkal, viszont neked az az alap, amit otthon látsz, az a kifordított élet, hogy nem vagy ott biztonságban. Jól érezted gyerekként.

Az "apámmal" való konfliktust mai napig gyógyítom magamban, azzal is családállítás, és különböző beszélgetésekre járok. Ez még jelenleg is tart. Nagyon fájdalmas, és iszonyat düh munkál bennem.

Egy idő után könnyebb lesz. Főleg ha egyke vagy és egyedül viseled ezt a kőkemény terhet, és egyedül kaptad a "kitüntetést", azzal küzdened kell. Muszáj foglalkozni ezekkel a dolgokkal, mert csak felemészt.

N 28, aki még mindig küzd

Nállam is hasonló képen volt :D

Egy haverom kérdezte , hogy mik azok a foltok rajtam, mondtam, hogy megvertek. Teljesen kivolt akadva , elmondta , hogy őt sosem verték stb én meg csak pislogtam, hogy Mivan??

Addig én azt hittem, hogy ez a normális , hogy megrugdosnak otthon stb