Mérgez, önmarcangolásba taszít. Mit gondoltok egy ilyen anyáról? (Önmaga szerint remek szülő)

20 éves vagyok, már ritkán találkozunk, de még így is kikészít, hadd részletezzem.

Régen:

- Nem engedett el sehova se nyáron, se hétvégente, talán negyedévente csinálhattam valamit. S így vagyok én a "lusta"

- Érzelmileg zsarolt,

- Kihasznált, én voltam a cseléd otthon, cserébe csak szidást kaptam, meg velős kritikát, ha valami nem volt tökéletes

- (Ezt nem tudom, hogy nevezik, de az esetek 10 %-ában mézes-mázas, a többiben egy sárkány, akinek az útjába ne menj, mert megbánod. Komolyan, mindenért szidott, mindenért én voltam a felelős, mindig én voltam az, akibe bele lehetett rúgni.) (Az egész 19. születésnapomon nyomta a műsort, aznap el is szöktem, egyszerűen nem bírtam.)

Most:

(Egyetemre járok, szerencsére elköltöztem otthonról, magamat tartom el, de néha "illik" találkozni)

- Minden nap felhív, érdeklődik, (néha már túlságosan)

küldözget nekem "imádom a gyerekem" és hasonló idézeteket

-Hiányzom neki

- Isteníti magát, hogy milyen jó szülő volt, hogy ennyire rendes és okos gyereke lett, akit egyetemre járat és mindenkinek elbüszkélkedik. (Nem járat, magam csináltam meg mindent és mindenben a saját lábamon állok.)

Amikor hazamegyek:

1. "Jajj de szép vagy", stb., nyalja a hátsóm

2. Takarításra fog, ha egy hétvégét vagyok otthon, akkor semmit nem tudok tanulni.

3. Amikor közlöm, hogy tanulnom kell, behisztizik, kiakad, elhord hálátlannak, lustának, semmirekellőnek. A helyzet enyhítéseként segítek neki tovább, de már nemcsak nem nyalja a s.ggem, de még bunkó is és folytatja az ordítozást, az elégedetlenkedést, az alázást.

Két hetet voltam otthon, soha többé nem megyek haza egy napnál hosszabb időre, mert teljesen kikészít. Van most egyéb gondja is, de ha nem lenne, akkor is ezt csinálná. Viszont most azzal a problémájával takarózik, hogy amiatt kell ugrálnom neki.

Mit gondoltok?

20 éves lány vagyok