Akik szegény családban nőttetek fel, milyen komplexusaitok maradtak?

Rossz szokások, tipikus szegényes gondolkodásmód, extrém spórolási szokások, bármi.

Hogyan sikerült ettől megszabadulni?

Alakult ki esetleg valami jó szokásotok is?

Én is elég rossz körülmények közül jövök. A gyerekkori állapotoknál jobban élünk most, az átlagnál rosszabbul.

Bár már nincs olyan gondom, hogy ne lenne mit enni, többnyire azt eszek, amit szeretnék.

Viszont sokszor egyszerűen nem vagyok hajlandó enni. Megszoktam gyerekként, tiniként, hogy folyton éhes vagyok, így gyakran elfordul manapság is, hogy csak akkor vagyok hajlandó enni, amikor már rosszul vagyok az éhségtől, vagy legalábbis már fáj a fejem/hasam, mert annyira rögült bennem, hogy az éhség a normális állapot.

Igyekszem betartani a fő étkezéseket, ha otthon vagyok, ez segít némileg. (Mármint, hogy x órakor készítek reggelit/ebédet/vacsit, és nem várom meg, még elkezdek szédülni).

De továbbra is csak nagyon kis mennyiséget eszek, és képes vagyok mindent napokra elosztani, hogy tovább tartson (természetesen csak olyasmit, ami nem romlandó)

Minden kiadásomat vezetem, akkor is, bár ez inkább jó, mintsem rossz szokás.

Ritkán veszek új dolgokat, x mennyiségű külön megtakarítást csinálok y mennyiségű célra, mert félek, hogy egyszer valami fontosra nem lesz pénzem.

Nagyon figyelek az árakra, mindenből az ár-mennyiség arányt nézem, nagy kiszerelésű dolgokat veszek, és nagyon tudok örülni, ha kifogok valamit jó áron.

Viszont képes vagyok mindenen spórolni.

Sampon/balzsam ki kell tartson fél évig, és külön teszek rájuk félre rendszeresen.

24N