Mit tennél ha egyik régi ismerősöd kibeszélné a múltad a gyerekednek és ezután a gyereked tiszteletlen lenne veled?

Nem olvastam végig a válaszokat, csak a nyitókérdést és a kérdező többi hozzászólását.

Szóval:

Igenis, egy szülőnek fel kell vállalnia fiatalkori botlásait a gyereke előtt. Nem okvetlen kell részletesen kitárgyalnia, miket művelt, de nem szabad egész más képet mutatnia magáról, mint ami régen volt.

Aki ilyet csinál, az egyvalamit nagyon-nagyon elszúr: az általa vallott értékrendet ui. csak akkor tudja a gyerekébe belenevelni, ha hiteles!

A hiteles ember vállalja korábbi tévedéseit, hibáit is. Épp ezért több megértést kell tanúsítania gyereke botlásaival szemben is, ill. nem szabad szentnek és tévedhetetlennek beállítania magát előtte!

A legnagyobb poén pedig az, hogy az eltitkolt múltat tudat alatt akkor is megérzi a gyerek, és reagál rá, ha tudatos énje semmit sem sejt.

Nekem nincsenek ilyen durva titkok a múltamban, de véletlenül sem akarnám tévedhetetlennek és tökéletesnek beállítani magamat a gyerekem előtt. És természetesen tőle sem várnék tökéletességet.

Viszont sok példát mondanék arra, amikor valaki a politikai vagy magánéleti széljárás változásával megváltoztatta világnézetét, véleményét, erkölcsi felfogását. És igyekeznék megtanítani neki, hogy hogyan lehet kiszúrni az ilyen eseteket és miért kell fenntartással kezelni az ilyen embereket.