Miért nem segít apám anyagilag? Vagy ez így normális? Részletek lent.

Nem tudom, itt pár kérdező miért csak a két végletet látja? (Mondjuk alapból jellemző minden fórumra). Tehát az egyik, hogy "a semmire" miért vállal gyereket. A másik, hogy nincs rászorulva, minden rendben, akkor miért szeretne támogatást kapni.

Arról van szó mindössze, hogy jól tudna esni, ha mondjuk az apja adna pár százezret, jó szívvel. Ez a középút. Attól még nem remeg meg az egzisztenciájuk, ha nem ad az apja, de azért ott a keserű szájíze a kérdezőnek, hogy a mostohatesóra van költve rendesen.

Az a baj ezzel, hogy oké, hogy új asszonyka osztja be az anyagiakat, és rendezi a pénz sorsát, de: Ha az öreg leesik a lábáról, és pl. megtakarítása sem lesz, és esetleg a nyugdíja is szar lesz (mondjuk jó fizu mellett ez annyira azért nem jellemző), szóval ha öreg korában megszorul, akkor ugye az alaptörvény a vér szerinti gyerekének írja elő, hogy támogatni kell a szülőt (nem a mostohagyereknek).

Régebben még működött ez, hogy "akkor majd leszarom én is öreg korában", de mióta alaptörvénybe foglalták a dolgot, azóta azért minden szülő baromira észnél lehetne, mert csúnyán ki tud tolni a saját kölykével:(

"Megkérni nem akarom"

Ez a rossz kommunikáció iskolapéldája. Elvársz a másiktól egy cselekvést, amiről az illető nem is tud (elvárod apukádtól, hogy adjon pénzt, miközben lehet, hogy apukád nem is sejti, hogy szükséged van pénzre). Ebben az esetben a felelős te vagy, mert tudod, hogy mit szeretnél de nem kommunikálod.

Ha szólnál édesapádnak, hogy tudna-e segíteni, az más téma lenne. Akkor a felelős a helyzetért ő lenne, és ő eldönthetné, hogy akar-e segíteni (ami nem kötelező) vagy nem.