Szerintetek miért ilyen a családom?

16 éves vagyok, és nincsen senkim. Az iskolában szonte mindenkivel jóban vagyok kedvelnek, szépnek tartanak, stb.

Aztán hazajövök és kezdődhet a B@$zogatás: van egy húgom, ő 8 éves és anyuci meg apuci kedvence. Én tőlem elvárják, hogy színötös tanuló legyek, őt már azért is megdicsérik ha kap egy hármast. Iszonytatosan agresszîv, ok nélkül szokott velem üvöltözni és ha visszamerek szólni( direkt kultúráltan, csak hogy anyámék ne köthessenek bele) már ők is elhordanak mindennek, anyám is mindig azzal jön: ,, Te teszed tönkre ezt a gyereket”

Az viszont nem tűnik fel nekik, hogy ők tesznek tönkre engem. Vannak napok amikor ki se kelek az àgyból csak azon gondolkodom miért is élek.

Mindig próbálok segíteni anyának a háztartásban de neki az úgy sose jó.

Engem mindig dolgoztatni akar, amivel nem is lenne bajom szívesen segítek neki, csak az zavar hogy a húgomtól nem várnak el semmit. Pedig amikor én voltam 8 éves már vigyàznom kellett a húgomra, elmenni boltba, mosogatni, ilyesmik

Mindig mindenért engem hibáztatnak: miattad ilyen szar a családunk, miattad ideges anyád(mondja ezt az alkoholista apám aki bár egy házban élünk, mindig a garázsban tartózkodik és részegen nem tudom mit csinál.