Szerintetek meg kell ütni egy gyereket, ha "rosszul" viselkedik?

Egy nagyon nagy tévhitet szeretnék eloszlatni: sajnos beszélgetéssel, szigorú nézéssel, meseolvasás-megvonással és hasonlóan szelíd, de következetesen betartott, a gyereket tiszteletben tartó, a szülői méltóságot és tekintélyt megőrző pedagógiai módszerekkel NEM minden gyerek nevelhető.

Akinek csak olyan gyerek jutott, akinél ezek a fenti elvek működtek, az jogosan hiheti, hogy mindent meg lehet beszélni, meg akár a hangot sem kell felemelni, mégis szót fogad a gyerek.

van olyan típus, aki igen. És van olyan, akinél a szép szó semmit nem használ. sem a gyengéd kézlefogás két éves korában, sem a rövid magyarázat óvodáskorban, sem az erélyesebb rászólás. Hozzáteszem nagyon komolyan, hogy az ilyen gyereknél a VERÉS SEM segít, de az ilyen gyerek az többnyire, aki a legszelídebb, legnemesebb elveket valló szülőkből is ki tudja váltani azt a tehetetlenséget, amikor saját elveiknek ellentmondva már odasóznak egyet tehetetlenségükben.

Én olyan gyerek voltam, akire elég volt csúnyábban nézni, és már szót fogadtam, de eleve nem voltam egy lázadó típus. Sosem kaptam verést semmiért, és szerintem jó gyerek voltam (anyukám szerint is) A bátyámnál nem használt a szép szó, a magyarázat, a következetes büntetés (valaminek a megvonása), sem a kiabálás, és az életében talán ha ötször előforduló elfenekelés vagy tasli sem. Nem nevelték semmivel sem rosszabbul, mint engem, nem is szerették kevésbé, de ő lázadó, mindenről önállóan gondolkodó és önállóan döntő ember volt kiskorától fogva, majdnem nevelhetetlen, de közben zseniális koponya.