Szerintetek meg kell ütni egy gyereket, ha "rosszul" viselkedik?

Tesómnál nem használt. Csak még dacosabb lett és rosszabb.

Apámat verte az apja, egy frusztrált, agresszív ember lett.

Nem tutujgatni kell, de van középút, csak KORÁN el kell kezdeni. -tesómnál is az volt a hiba, hogy sokáig ráhagytak mindent. De mindent. Utána próbáltak váltani szüleim, de már késő volt.

Viszont az sem jó pl. unokatesómnak iszonyú rosszak a gyerekei, kislány-kisfiú, szerintem az egyik kezdő pszichopata. És semmiért nem szólnak rájuk. Egyszer vigyáztam rájuk, teljesen kiborítottak, de nyugalmat színleltem és azt mondtam, ha nem fejezik be szemétkedést, akkor kidobálom az összes játékukat az ablakon, elkezdtem kosárba összeszedni a játékokat (ok ez elég genyó). Teljesen beszartak.

Meg amikor nem volt ott az anyjuk rájuk szóltam erélyesen. Érdekes módon egy idő után velem normálisan viselkedtek.

De az anyjukat, nagyanyjukat úgy kezelik, mint a rongyot.

Engem soha nem ütöttek meg semmiért, mégis jó gyerek voltam, tisztelettudó, jólnevelt, jó tanuló stb..

Nem fényezni akarom magam, de ez az igazság.

Szerintem az erőszak nem old meg semmit.

Egy beszélgetés sokkal többet ér, ha elmondja neked a szülő, hogy ezt meg ezt miért ne csináld, akkor megérted.

Ha kapsz egy büdös nagy pofont, akkor nem biztos, hogy érted az okát .

Én is ezen az elven vagyok, sosem ütnék meg gyereket, vagy háziállatot sem.

Btw a környeztemben általános iskolában azok a gyerekek voltak a legrosszabbak, akiket vertek otthon ha rosszat csináltak.

Nálunk otthon a hangjukat sem emelték fel a szüleim ha rosszat csináltunk. Mégis megértettük, hogy mi van és bocsánatot kértünk

Három gyerek van, nincs verés semmiért.

A két nagyobbnan egyszer rácsaptam a kezére kb. 2 évesen mert meg akartak ütni.Ez az egy amiért kaptak, ennyit.Mással is lehet nevelni.A kézre csapás is csak jelzés értékű, nem fájdalom okozás a cél.Sose tudnám bántani a gyerekeimet.És egyik sem lett rossz.

Szerintem nem szabad ütni egy gyereket.

Sajnos az én apám is sokszor megvert, a legapróbb dolgokért is és itt nem csak pofonra gondolok. Ez erős nyomot hagyott a lelkemben, apámmal soha nem lesz jó kapcsolatom. Feszengek a közelében és a tőle való félelmem miatt pánikbeteg lettem. Van az a helyzet, amikor azt mondom, hogy talán tényleg indokolt az a kis saller, de nem hiszem, hogy a verés megoldás lenne.

Szerintem van olyan eset, amikor jogos az ütés. Ha a gyerek támad rá mára, pl. családtagra, vagy a konnektorban nyúlkál, vagy NAGYON tiszteletlen (és itt tényleg az extremitásokról beszélek). Sajnos nálunk is az volt, hogy ha már a szüleim szerint rosszul viselkedtem, ment a pofon vagy a durva elverés, sajnos mindkét részről. Olyanok miatt, hogy 3as dolgozatot hoztam vagy meg mertem mondani apámnak, hogy butaságot mondott, vagy elmondtam, hogy nem szeretném még elkezdeni a leckét, mert még van fél óra a sorozatomból, amit meg szeretnék nézni. De kisebb koromban is, olyanok miatt, hogy túl lassan mentem a lépcsőn meg amiért az öcsém eltört egy vázát.

Ez nekem komoly lelki sérüléseket okozott, amiből rohadt sok akaraterőmbe és energiabefektetésembe került, hogy nagyjából ki tudtam mászni. Ilyenekre gondolok, hogy 22-23 éves koromig lehajtott fejjel jártam az utcán és végig azon kattogott az agyam, hogy mit gondolhat rólam ez meg az az ember, mert ez volt a kedvenc szavajárásuk, hogy "hogy nézel már ki / hogy jársz / mit csinálsz, mások majd azt fogják gondolni, hogy..."... ha valaki morcosabb fejjel és gyorsabban közelített hozzám, remegtem, mert azt hittem, meg fog ütni.

És az a probléma, hogy sok ilyen bántalmazott gyerek ezt továbbadja a gyerekeinek, vagy azért, mert ugye ezt a mintát kapta, és tudat alatt csinálja (mert nem szokott hozzá ahhoz, hogy gyereket nevelni lehet erőszak nélkül, vagy legalábbis kevesebb erőszakkal), vagy ugye beleverték tudatosan azt, hogy a szülő szent... és mivel "hát, így is felnőttem és jó ember lett belőlem", úgy gondolja, ez azért volt, mert milyen jó volt, hogy az anyja elverte azért, mert mondjuk 2 percet késett suliból. Múltkor is volt egy olyan kérdező, aki kardoskodott, hogy igenis milyen szuper dolog, hogy az anyja felpofozta azért, mert télen miniszoknyában akart suliba menni :(.

Engem soha nem ütöttek meg és szeretve voltam és tisztelték a személyiségemet. Én is csak szeretettel és tisztelettel tudok mások felé fordulni, és a saját gyerekemet sem verem meg.

Ettől függetlenül vannak határok amiket be kell tartatani egy gyerekkel. Ha nem tartatják be vele, vagy ha szülők magukat és egymást sem tisztelik,a gyerek a fejükre nő.

Nem a verés hiánya miatt vannak ilyen zűrös tinik, hanem az odafigyelés, az együtt töltött idő és a kölcsönös tisztelet hiánya miatt. Vagy mert a szülő önmagát sem tiszteli.

Igen, ha egy 17 éves kamasz tűrhetetlenül viselkedik a szüleivel, járna neki egy jó nagy verés. De a szülőknek mi jár, hogy hagyták a dolgot idáig fajulni? Normális körülmények között a verés értelmetlen.