Mennyire bunkóság tönkretenni más ételét karácsonykor?

Összejött a család ma estére. Mi már nem lakunk a szüleimnél. Hogy levegyek anyám válláról némi terhet, megbeszéltem vele előre, mit főz ő és mit én, én ajánlottam fel. Ma egész délelőtt ezzel készültünk a párommal, ő emiatt nem ment a régi ismerőseivel focizni sem, hogy a konyhában segítsen nekem. Erre mikor odavittük az ételeket, anyám a vacsora előtt fogta és a tudtom nélkül elkezdte melegíteni az általam hozott kaja egyikét (egy krumplis köret volt) és mivel annyira szerelmes az unokába (nem az én gyerekem, ráadásul vele lakik), egész este csak őt hajtotta, otthagyta a kaját a főzőlapon egy csomó időre a tudtom nélkül,, míg ő unokázott, és szénné égette az egész kaját. A tálat is dobhatom el, egy többezres, új edény volt. Mikor éreztem, hogy füst árad a konyhából, odarohantam és kérdeztem, mi az. Erre anyám könnyedén vigyorog, hogy a krumplim. Mondom, "Úristen, de az edény is tönkrement", erre a válasz "kapsz másikat, ne sz*rj be, kifizetem". Mondom, de egy csomót dolgoztunk a kajával, így már nem lesz az igazi, erre anyám csak kaffogni kezdett bocsánatkérés helyett, hogy mit foglalkozok én egy kis körettel, dob össze valami egyszerűt, ne fújjam fel a dolgot. Persze, ő minden héten szénné éget valamit, képtelen a kajára figyelni, eszem ágában sem volt vele melegíttetni, de míg nem voltam ott, nekiállt. Bocsánatkérést nem kaptam. Mikor hívott, hogy menjünk vacsorázni, megmondtam neki, hogy azért egy elnézést jól esett volna, erre megint kaffogni kezdett, hogy mit mondogatok ezen a dolgon, semmiség volt az a kis köret, amit csináltam, hagyjam ezt a témát, különben is, ha annyira kell, bocsánatot kér, jó gúnyos hangnemben. Lényegében közben még le is szólta a délelőttös munkánkat, még ha nem is csak a köretből állt. Aztán mindezek után bőgve elrohant, mint egy hisztis gyerek, azóta nem beszél velem, vacsorázni sem mentem ki hozzá. Azt hiszi, hogy az ember dolgozik a kaján, készül, idecipeltem mindent az egy órás kocsiúton, 3 hete nem látott, de az sem érdekelte, hogy élek-e még, én mégis figyelmes akartam lenni, erre tönkreteszi a kaját, bocsánatot nem kér és a végén még ő akad ki és rohan el? Ráadásul ő az, aki mikor 1 hónapja kirabolták az új lakásunkat, amiben még csak egy hete laktunk, elvittek fél millió értéket, azóta aludni alig tudok, az esetre csak annyit mondott 8 órával a rablás után, hogy "tedd túl magad rajta, mit bőgsz azon, hogy elvittek mindent?". Hát milyen anya az ilyen? Megérdemli, hogy cirkuszt csináltam karácsonykor és nem mentem ki bájologni vele mindezek ellenére?