Miért nem olvassa el apukám a saját könyvemet?
A kategória választás lehet, hogy nem a legjobb, de a szórakozás sem illett ide:)
Szóval; amatőr író vagyok, nem magasztalom magam sehová, hobbiból írok, szeretem csinálni, szeretem megmutatni az írásaimat és fogadni a véleményeket, hideget-meleget.
Osztom a véleményt, hogy egy író az első pár könyvét a fióknak írja, de ez egy folyamat. A fiókos könyvek is hozzánk tesznek, tanulunk a kritikákból.
Eddig kettő olyan könyvet írtam, amire azt mondom, hogy kis körben (amolyan véleményező körben) olvasáskész, kinyomtattattam pár példányban és adtam ennek-annak.
Mindenki elolvasta, kaptam hideget meleget ahogyan ezt illik, apukám viszont hozzá sem ért.
Ennek már 2 és 3 éve (1-1 könyv). Pont ugyan ott vannak ahová tette őket, a polcon porosodnak.
És SZERET olvasni. Szeret, szeret, szeret.
Sok könyve van, és még műfajban is olyasmit írok amiket ő szeret.
És hozzájuk sem ér.
Miért?
Fél, hogy egy halom vacak és nem meri majd megmondani?
Jól viselem a kritikát és ezt ő is tudja.
Ez nagyon rosszul esik nekem, hogy ennyire semmibe vesz valamit amibe nekem egy éves munkám van.
Pici korom óta mindig is mondogattam, hogy egyszer író leszek.
Anya, mama mindig támogatott benne, ő viszont eléggé semmibe vette az egészet. Soha nem kérdezett az írásról semmit.
Pedig most már attól sem kell félnie, hogy csak egy művész lesz belőlem aki csak az álmaival foglalkozik (amivel nekem semmi bajom) és majd éhenhal, mert van normális jólfizető munkám.
Akkor hát?
( a nevelőanyám mindig is cikizett ezzel; olvasd majd a gyerekednek, ugyan kit is érdekelne majd, senkit... stb. Az ő hatása lehet?)
válasza: válasza:
válasza:Lehet hogy mást akar olvasni. Én is tartok a polcon olyan könyvet amit a büdös életben nem olvasok el mertvmindig mást olvasok helyette.
Milyen műfaj? Olyan, amit apukád szívesen olvas szabadidejében?
Én olyat írtam 6 éve (első könyvem) amit pl. anyukám kifejezetten szeret. Este aftam oda, másnap reggel hívott, hogy éjjel fél3-ig olvasta.
Kérdezz rá egyébként, ha író akarsz lenni, tudnod kell, milyen fontos a kommunikáció.
válasza: válasza: válasza: válasza:
Hehe, azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen helyzetben. Az utoljára megjelent könyvemet odaadtam apámnak még ez év februárjában. Elkezdte olvasni, legalábbis egy ideig egyre hátrébb vándorolt a könyvjelző :) aztán a könyv felénél abbahagyta. Vártam, hogy mond valamit, miért nem olvassa tovább, de nem szólt. Közben más könyveket olvasott, rejtvényt fejtett, de az enyémet nem olvasta. Aztán nyár elején rákérdeztem és elmondtam neki, hogy ha azért nem olvassa, mert nem érdekli, unalmasnak találja, mondja meg nyugodtan, nem fogok megsértődni, nem tetszhet mindenkinek, csak szeretném tudni, miért nem halad vele.
Azt mondta, később folytatni fogja. Azóta is ott van mellette a könyv (már tizedik hónapja), több másikkal együtt, amiket olvas, az enyémhez hozzá sem nyúl. Anyám egyszer mérgében (őt is zavarja, hogy nem tudja, mi a helyzet) visszatette a könyvet a polcra, de apám visszavitte a kis kuckójába, visszarakta a könyvjelzőt, de azóta sem olvasott bele.
Októberben ismét jeleztem, hogy nem gond, ha nem akarja végigolvasni, csak mondja meg, hogy nem érdekli és nem zavarom vele tovább, de tudni szeretném, mit gondol. Megint csak azt mondta, hogy majd olvasni fogja. Most itt tartunk és azt hiszem, feladtam a küzdelmet :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!