Miért nem olvassa el apukám a saját könyvemet?

A kategória választás lehet, hogy nem a legjobb, de a szórakozás sem illett ide:)

Szóval; amatőr író vagyok, nem magasztalom magam sehová, hobbiból írok, szeretem csinálni, szeretem megmutatni az írásaimat és fogadni a véleményeket, hideget-meleget.

Osztom a véleményt, hogy egy író az első pár könyvét a fióknak írja, de ez egy folyamat. A fiókos könyvek is hozzánk tesznek, tanulunk a kritikákból.

Eddig kettő olyan könyvet írtam, amire azt mondom, hogy kis körben (amolyan véleményező körben) olvasáskész, kinyomtattattam pár példányban és adtam ennek-annak.

Mindenki elolvasta, kaptam hideget meleget ahogyan ezt illik, apukám viszont hozzá sem ért.

Ennek már 2 és 3 éve (1-1 könyv). Pont ugyan ott vannak ahová tette őket, a polcon porosodnak.

És SZERET olvasni. Szeret, szeret, szeret.

Sok könyve van, és még műfajban is olyasmit írok amiket ő szeret.

És hozzájuk sem ér.

Miért?

Fél, hogy egy halom vacak és nem meri majd megmondani?

Jól viselem a kritikát és ezt ő is tudja.

Ez nagyon rosszul esik nekem, hogy ennyire semmibe vesz valamit amibe nekem egy éves munkám van.

Pici korom óta mindig is mondogattam, hogy egyszer író leszek.

Anya, mama mindig támogatott benne, ő viszont eléggé semmibe vette az egészet. Soha nem kérdezett az írásról semmit.

Pedig most már attól sem kell félnie, hogy csak egy művész lesz belőlem aki csak az álmaival foglalkozik (amivel nekem semmi bajom) és majd éhenhal, mert van normális jólfizető munkám.

Akkor hát?

( a nevelőanyám mindig is cikizett ezzel; olvasd majd a gyerekednek, ugyan kit is érdekelne majd, senkit... stb. Az ő hatása lehet?)