Normális családokban is van gyerek és szülő között alá-fölérendeltségi viszony?

Már elmúltam 20 éves, de a szüleim mégsem kezelnek egyenrangú félként. Anyám szerint én egy olyan ember vagyok, akit sehol nem kedvelnek, csak utálnak, és hogy nem szégyellem azt, hogy nincs párom. Szerinte olyan mint ha senkinek nem tetszenék, és kellenék. Ha felöltözök szépen, akkor azt mondja, hogy na látom úgy se néz rám senki. A szüleim szerint én nem élnék meg egyedül, sírva mennék haza. Van úgy hogy apám vagy anyám bejönnek a szobámba kopogás nélkül, erre azt mondják, hogy nehogy már kopogjanak a saját házukban, meg van úgy hogy beülnek a szobámba, és nem lehetek egyedül, erre is azt mondják, hogy a saját házukban ott lehetnek, ahol akarnak. Szerintük nekem amikor pl. azt mondják rám gonosz vagyok, azt viccnek, poénnak kellene felfognom. Nem lehet velük semmiről beszélni. Mindenen megsértődnek akármit mondok nekik.