Miért érzek mindig késztetést húgom nevelésére? Hogy tudok változtatni?

Van egy 8 éves húgom, aki az egész családot terrorban tartja. Üt-ver mindenkit, harap, karmol, tör-zúz ha nem kap meg valamit, köpköd, szüleimet is óránként veri. Szüleim szerint sem normális ez, de ők nem szeretnék megnevelni, vagyis nem szeretnének keményebben fellépni ezek ellen, majd szerintük kinövi ezt a viselkedést. A verés minden formáját (a kis pofont is) elitélik, és semmilyen büntetést nem alkalmaznának rajta, csak rajtam, a 18 éves bátyján. Én próbáltam sokat fellépni a gyerek érdekében, hogy jobban legyen nevelve, próbáltam nevelni, de ha egy újjal is hozzámerek érni a gyerekhez, konkrétan megölnek szüleim, ezt így szó szerint mondták, eltörik a kezem és megvonnak tőlem mindent amit szeretek, sőt ha kell, kidobnak itthonról. Ma majdnem kidobtak, mert lementem vacsorázni és húgom nem bírt magával, őrjöngött és amint meglátott, nekem rohant, fellökött, karmolt, és úgy megharapott, hogy még most is fáj. Aztán vacsora közben beleköpött a kajámba én meg reflexből lekevertem egy kis pofont. Megbántam egyből nyilván de annyira felbosszantott, hogy fél óra alatt kikészített teljesen. A lényeg, hogy apám és anyám szeme láttára történt, nem részletezném, hogy mekkora üvöltözést és lelki terrort kaptam tőlük, még most is remegek. Egy hajszálon múlt az életem kb. Pénzem nincs lelépni itthonról, össz vagyonom kevesebb mint 10 ezer forint és dolgozni sem dolgozok még mert gimnazista vagyok és egyetemen koleszba akarok menni. Ez nem elfogadható már itthon, hogy a gyerek irányít. De le akarom állítani a gondolatokat a fejemben a húgom neveléséről a saját érdekemben. Hogy fogadhatom el az ilyen agresszív, kezelhetetlen kishúgot?