Mit tehet a szülő ha a kamasz gyereke nem hajlandó enni?

Semmit. Erőszakkal meg nem etetheti, sőt, minél jobban "rápörög", a fiatal annál inkább ellenáll.

Elmehetnek családterápiára, pszichiáterhez és ha nagyon súlyos az eset (pl. éhhalál szélén áll a gyerek), akkor bevitetni kórházba.

Persze, ha kijön 90%-ban folytatni fogja, de sajnos ez van.

Én 39 kilóig is lementem, mikor már a franc kivolt az életemmel, szar kapcsolat, leszarom-szülők, hátbatámadós barátnők.

Ettem, csak épp folyamatosan fogytam - de voltam "rendes anorexiás" is, akkor "csak" 45-ig fogytam az idióta, "mindenbaj, az is hogy élsz" - mostohaanyám miatt.

28n

Kolléganőm lányát Pécsett befektették. Nagyon szigorú napirend volt bent, azóta már otthon van, hízott valamennyit, de a gondolatai még nem szabadok...

A szakemberek megértették a szülőkkel, hogy a gyermek úgy érzi, hogy nem tudja irányítani az életét, úgy érzi, hogy egyvalami van, amit irányíthat, amit uralhat, és ez a saját teste. Nagyon értelmes gyerekek, és iszonyú manipulatívak.

A szülőnek nem hisznek.

Kamasz lányom van nekem is, szerencsére túl vagyunk azon az időszakon, hogy bámit mondtam, csak hülyeség és ósdi dolog lehetett. Vele sem volt könnyű es ő nem is volt anorexiás. Együttérzek a szülőkkel.

A bentfekvés a megoldás szerintem.

en akkor most az ellenkezo oldalrol irok

24 eves vagyok, 13 evesen kezdett ez a dolog elojonni bennem

nem voltam hajlando mast enni csak teljeskiorlesu kenyeret, abbol is max napi 2 szelet, grillezett csirkemell es alma, esetleg egy kis keksz vagy tojas

vettem reggel egy gyori edes kekszet ilyen 4 darabos volt es delutan 2-3ig semmi mast nem ettem

majd 6-kor 2-3 tojasrantotta (szirogoruan olaj nelkul) paradicsom es egy szelet kenyer

42kg es 158cm voltam, a szuleim elvittek gyermekpszichiaterhez.

nem segitett

a melypontom 36kg volt, amikor csak alman es tejen eltem

kb 2 eve gyogyultam meg spontan modon

hogyan? meguntam

Én írnék a másik oldalról.

170 centi vagyok, 51 kiló, anyuka. Mindent eszek, imádom a tepertőt és a kolbászt, hamburgert, gyorskajákat, lángost, rántotthusit, édességet, péktermékeket IS, a gyerekem IS mindenevő, 3 éves, 98 centi és 14,3 kiló.

Szóltak a bölcsiben, hogy egészségtelenül etetem, teljes kiörlésű kenyér, hal, csirkemell, semmi felvágott és édesség, de hatalmas adag főzelék(lisztmentes) kellene neki, és felhagyni az egészségtelen ételekkel. A gyereknek nincs hiánybetegsége, sem semmi ilyen, nekem sincs, sőt.

Remek alakom van, fitt vagyok és energikus. A gyerek dettó, mindkettőnkön van izom és zsír is.

Nem váloztattam semmin, de teljesen felháborított ez az egész, leginkább azért, mert 3 erősen túlsúlyos, nyilvánvalóan diétázó embertől kaptam a kritikát(manapság mindenki egészségmegszállott, meg láttam fogynak is), másrészt azért, mert folyton változik, mit tartanak az emberek egészségesnek, szerintem nem oké, hogy az aktuális trend jelen van az intézményekben is.(aki nem hiszi kapjon elő egy 90es évekbeli testépítő könyvet)

A saját példámból tudom, hogy az, aki 20 kilóval kevesebb, mint a magassága, az nem egészségtelen és pláne nem anorexia. Van rajtam minden rendesen, sima Ses méretet hordok, akkora vagyok, mint más a tömegközlekedésen.

Aki a mai trendek szerint táplálkozik, az egyszerűen divatos akar lenni, nem pedig evészavara van. Aki ezzel izmosodik és szálkásodik is, az kitartóbb és jobban csinálja, mint az, aki megszegi a diétát az alakformálás érdekében.

Szerintem.

Kórossá nem tudom, honnan válik a dolog, de biztos nem egy kis fogyástól vagy egy diétatartástól. Talán onnantól lehet kóros, ha semmi más nemérdekli az étkezésén és a testén kívül(bár így az összes testépítő beteg lehetne), vagy, ha 25+ kilóval kevesebb a magasságánál, esetleg, ha feltűnően utálja és elrejti a testét, pedig nem kellene, hogy oka legyen rá, de még ez is beleférhet, hisz a tinik utálnak dolgokat magukon, ez életkori sajátosság(én a szeplőimet rejtegettem).

Szerintem ez az egész túl van reagálva, amíg a gyerek nem koplal és eszik minden ételcsoportból valamit(akár csak egy valamit is), van energiája, sokminden érdekli, jó a közérzete, és hajlandó néha felvenni fürdőruhát a strandolás kedvéért, addig semmi baja.

Most én nem értem a 14-est, vagy:

"Talán onnantól lehet kóros.......ha 25+ kilóval kevesebb a magasságánál"

Most egy 160cm magas ember 135kg alatt kóros?

A dietetikus jó ötlet. Nagyon nem mindegy, hogy mit és mennyit eszik az ember és bár a vékonyság egészségesebb mint a kövérség, de semmit nem szabad túlzásba vinni.

Ha meg tényleg kóros a dolog, akkor pszichiáter. A betegségek ritkán oldódnak meg maguktól.

A 25+ azt jelenti, hogy huszonöt, vagy több

Tehát a mondat értelme, hogy az a kóros,ha 25 vagy annál több kilóval kevesebb a súlya

Mondjuk egy 170 cmes embernél a 45 kiló vagy kevesebb a beteges, mert az már 25tel vagy annál többel kevesebb a 170nél.

Szerintem csak te nem érted.

A fö gond, hoyg ha a gyerek tényleg betegesen áll az evéshez, akkor hiába állít össze dietikus akármilyen szuper étrendet, a gyerek azt sem eszi meg. A pszichológus meg csak akkor tud(na) segíteni, ha a gyerek hajlandó együttmüködni vele, ami a legtöbb esetben nem így van.

Ami meg a kényszerkezelést illeti, ettöl az idö alatt, amíg benn van, természetesen fog hízni, de ahogy kikerül onnan, meg erösebben kezd koplalni, mert úgy érzi, közben teljesen elhízott.

Csak akkor lehet bármiféle próbálkozásnak értelme, ha a gyerek belátja, hogy problémája van, kivülröl nem lehet semmit tenni azért, hogy rendbejöjjön.

"Mondjuk egy 170 cmes embernél a 45 kiló vagy kevesebb a beteges, mert az már 25tel vagy annál többel kevesebb a 170nél.

"

Akkor ezek szerint csak én nem értettem, mert a 45 az a 170nél, 125-el kevesebb nem 25-el...