Mit tehet a szülő ha a kamasz gyereke nem hajlandó enni?

A szülö nem tud semmit tenni.

A gyerek mindenhol - TV. haverok, iskola, médiák - azt hallja, hogy csak az a szép, egészséges és sikeres, aki vékony, és mivel a kamaszodás minden esetben súlynövekedéssel és valamennyire vastagodással jár, ezért pánikba esik és elkezd fogyókúrázni, minél drasztikusabb módszerekkel.

Ez ellen a szülö márcsak azért sem tud tenni, mert kamaszkorban a gyerek mindent régimódinak, elvaultnak tart, amit a szülö mond, a kortársak véleménye sokkal fontosabb.

A szülö nem tud a gyerek helyett enni, föleg, hogy a legtöbb igen ügyesen eltitkolja, hogy nem eszik, vagy csak alig.

Ha már biológia órán nem figyelt a gyerek, akkor legalább te felhívhatod rá a figyelmét, hogy nem az a lényeg, hogy eszik-e, hanem az, hogy mit és mikor eszik, illetve mennyit mozog hozzá. Elmondhatod neki, hogyha nem eszik, annak milyen következményei vannak, ami pont, hogy a cél elérésének tesz keresztbe.

De ez is csak szülői okoskodásnak vehető. Ellenben ha együtt csinálod a gyerekkel és van eredménye, azzal akár többet is elérhetsz ennél, ugyanis láthatja, hogy te tényleg tudod, mit beszélsz.

Hát a fiatal lányok egymással is nagyon kegyetlenek tudnak lenni, a szülőt pedig ott veri át a gyerek ahol tudja, ha komoly érdekek fűzik hozzá.

Egy példa csak, az unokahúgom :( 17 éves, egy komoly anorexiás időszakon túl. Mindenki értetlenül állt a dolog felett. 15 éves lehetett, mikor bevallása szerint tesi óra után az öltözőben a "menő" csajok lemalacozták, pedig csak jól fejlett nőies kislány volt 54-55 kg kb 165 cm magasággal.

Elkezdett fogyókúrázni, persze mint kiderült teljesen ész nélkül. Volt közben több vírusos betegsége, a szülők eleinte betudták annak, hogy azért fogyott. Menzás volt, mindennap elmesélte otthon mit ebédelt, azaz, mint kiderült később mit nem. Reggelit mindig megette otthon, tízórait elvitte de kidobta. Delután uzsonnázott otthon, este már nem volt éhes. A hétvégét valahogy túlèlte otthon, evett, de keveset. Senkinek nem tűnt fel. Csak nyáron, mikor strandra mentünk. Utána derült ki az eset :/

A menő csajok, mint kiderült hónapokig évekig zaklatták,azzal, hogy 45 kg az ideál, meg, hogy undorító az összeérő combja, meg hogy mekkora csöcsei vannak. Megrugdosták, meg hasonlók, hogy mekkora zsírmalac és kár így rontania a világot a csúfságával.

... szerintetek?

Nemrég történt az eset, igaz itt kint ahol élek Angliában. De utána érdeklődtem, hogy Magyarországon is megteheti-e a szülő a gyermekével, és kiderült, hogy igen.

Szóval itt kint is a fiatal lányok zöme anorexiás kinézetű akar lenni mert azt hiszik az a szép. Egy fiatal 15 éves lány aki egészségesen is normál testsúllyal rendelkezett, és szép volt, a divatot hajtva hánytatta magát. 160 cm magassága mellett már enni nem akart így lassan de elérte a kritikus 45 kilót. A szülei korábban is észrevették a bajt, és a fenyegetőzésektől kezdve az "addig innen fel nem állsz az asztaltól amíg meg nem eszed az ebédet" szövegig minden volt de nem hatott. Próbálkoztak beszélgetésekkel, pszichiáterrel de semmi hatás. Végül az édesapa egy orvos tanácsára bírósághoz fordult, hogy kényszeríthessék a kislány kötelező orvosi kezelését ami azt jelentette, hogy bezárták egy szanatóriumba, ahol szigorú orvosi felügyelet mellett visszaszoktatják a normál étkezéshez. 4 hónapig volt bent bírói ítélettel. Ma a leányzó aki 38 kilóval ment be a szanatóriumba 58 kilóval jött ki. Ma már rendesen eszik, sportol, és bár gyűlölte a szüleit mert bírósági végzéssel kényszerítették a gyógyulásra, de ma már hálás nekik. Egyébként a kolléganőm lányáról van szó.

Nekem fiam van így az ilyen problémák kiesnek, hál istennek. De ha lenne egy lányom, akkor a következőt tenném. Bevinném egy kórházba vagy szanatóriumba ahol a saját szemével láthatná, hogy akik oda kerülnek anorexiásak milyen kínokat élnek át, és bizony van aki bele is hal. Ha megoldható akkor elintézném azt is, hogy olyanokkal beszélgessen aki szó szerint a haláltól menekültek meg. Ha ez sem segít akkor jó magam is kényszer gyógykezelést harcolnék ki.

Egyébként pár hónapja halt meg a 16 éves lány mert halálra éheztette magát. Ő is szanatóriumba került, de ott is képtelen volt felfogni, hogy nagy a baj, és bár ki nem tudta hányni az ételt, de keményen edzette magát a szobájában így a szervezete feladta.

Az ilyen gyerekekre lelkileg kell hatni előbb.

Sajnos ebben a helyzetben vagyok èn is. 13 éves lányom hetedikesként 153cm és 34kg. Két éve még 45kg volt. Én apaként nem vettem észre hogy fogyózik,de a feleségem ezt kiszúrta. Így a nyáron elmentünk a kórházba gasztroentelógiai osztályra ahol egy héten keresztül vizsgálták. Szervi baja nincs és a kórházi zárójelentésben pszichiátert ajánlottak. Hetente jártunk a foglalkozásokra de nem volt hajlandó megnyílni így egy másikat kerestünk mert az áttörés 3 hónap után em történt meg. Teljesen elutasítja a pszichológust. Alig eszik valamit

Nem használ se a szép beszéd se a kiabálás (tudom nem kellett volna).

Most jelenleg dietetikust keresünk.

Tudni kell a lányomról hogy csak teljes kiörlésű kenyeret, zöldségeket, grillezett csirkemellet hajlandó enni, inni meg csak vizet. Édesség, mézes tea, disznó vagy marhahús ki van zárva. Ezek mellett kitűnő tanuló és a heti két óra tánc mellett még most akar elmenni futóedzésekre heti kétszer.

Teljesen megértem az elkeseredettségedet. Sajnos anorexiás a lányom és nem találtunk megoldást a problémára. Most az iskolaváltáson gondolkodunk.