19 éves lányom miért lehet ilyen velem?

- válogat - szerintem meg próbál normálisan kajálni

- kimondja, ami nem tetszik neki - NAGYON HELYES!, becsülendő, hogy van gerince

- szűkszavú, nem közlékeny - figyelj, gyakorlatilag 9-10 éve alig foglalkozol vele, mit vársz? Az egy dolog, hogy az apja lelépett, de te a "sok munkáddal" ugyanígy elhagytad. Le is írod, hogy sokat volt egyedül. Igen, ha valaki sokat magányos, az már nem igazán fog megnyílni senkinek, főleg annak nem, aki leszarta ilyen-olyan indokokra hivatkozva.

- rád szól - ez miben nyilvánul meg?

- vitatkozik - normális, én is vitatkzok olykor apával, a kedvesemmel, mert nem egyezünk mindenben, de ez nem probléma

És miért tőle várod a nyitást? TE mit tettél a kapcsolatotokba, azon kívül, hogy leírtad, dolgoztál éjjel-nappal szinte?

Tessék leülni és beszélgetni! vele. NEM faggatózni, hanem érdeklődni semleges témákkal kezdve.

Ne akarj az élete felől kérdezősködni, mert nem fogja mondani - teljes joggal.

28n

Vagy csak túl sok mindent megengedtél neki bűntudatból. 10 éve undok veled, vitatkozik, még rád is szól, meg kizavar a saját konyhádból... ez nem elfogadható viselkedés, bármennyire is megrázta a válás, de pláne nem hisztizhet pont veled, hiszen az apja tojik rá, te pedig azért dolgoztál éjjel-nappal, hogy őt el tudd tartani.

Már rég kivághattad volna otthonról, ha nem szeretnéd. Ehelyett hagyod magad elnyomni a saját házadban. Csak mert mindenkitől azt hallod, hogy jaj szegény gyermek, biztos a válás miatt ilyen...

Keressetek közösen egy pszichológust, ha nem hajlandó változtatni, akkor meg hagyni kell, hadd élje egyedül az életét, ha ennyire bosszantja a saját anyja... ergo költözhet, ahova akar, élhet, amiből tud. Pont.