Másnak is vannak olyan szülei, hogy a kutya és macskatartást bolondságnak titulálja?

Pont tegnap szolt le tatam, amiert a kutyanak 390 Ft-os konzervet mertem adni, hisz vehettek volna belole kenyeret is (azt is vettem).

Mert hogy jo annak a maradek is... Egy honapban egyszer kap ilyet szerencsetlen , mert imadja..

Akkor én vállalom, hogy bolond vagyok, bár inkább boldog:)

Ez is olyan, hogy amíg nem tapasztalja meg valaki a saját bőrén, hogy milyen érzés is szeretnie egy állatot, addig hiába is próbálnád meggyőzni, úgysem értené.

Igen . Az én szüleim is ilyenek voltak.

Mára már felnőtt lettem, külön élettel családdal .

Férjem hasonló gondolkodással bírt mint szüleim,de amint lehetőségem volt befogadtam egy cicát :)

Mára már 4 cica boldog gazdái vagyunk és férjem is imádja őket :) Együtt alszanak :)

Ha ettől bolond vagyok vállalom.!

Szerintem gyerek és állat nélkül nem érdemes élni :)

Nekem a szüleim ugyan nem bolondságnak titulálták, de évekig a tipikus "kutya-macska kintre való, örüljön, ha a rossz felvágottat/maradékot megkapja" szinten álltak az állatokhoz.

Aztán elköltöztem, lett egy fajtatiszta szobacicám, minek köszönhetően anyám beszerzett 2 házi cicát a környékből, akiket bent tart, nagy becsben, és apámmal meg a testvéremmel együtt imádják mindkettőt. Még a teraszt is megcsinálták macskabiztosra, hogy legyen saját "játszótere" a cicáknak. Royal Canint és külön nekik főzött húst esznek, holott korábban a befogadott macskáktól a 100Ft-os konzervet is sajnálták.

Mióta rajtam keresztül rájöttek, hogy egy bent tartott állathoz mennyire is lehet kötődni, sokat fejlődtek. Előtte elzárkóztak a gondolatától is.

Nekem az egész családom ilyen. Nem a tartásukkal van bajuk, hanem ha nem a "hagyományos" módon kirakva a kertbe vannak maradékon.

Otthon sosem tarthattam így állatot (pedig már 3 éves korom óta vágytam egy szobacicára) és most, hogy már külön élek és úgy tartom őket, ahogy jónak látom mindenki beszólogat. Ki akarják rakatni őket a házból meg mindig azt mondogatják, hogy ez mennyire egészségtelen, hogy bent élnek velem és tuti macskaszaron járunk meg telehugyoznak mindent mi meg abba élünk (mert szerintük egy állat nem lehet szobatiszta), meg esszük marékszám a szőrt, ami a kajába kerül róluk meg ilyenek. Meg nekik alap, hogy a kutya, macska az férges, rühes, bolhás és nem értik meg, hogy a mijeink nem azok, mert kezelve vannak, csak fújják, hogy szétmarnak minket a bolhák. Közbe meg fogalmuk sincs semmiről, mert nem hajlandóak átjönni miattuk, de messziről telefonba okoskodnak. Anyum egyszer már le is beszélte egy rokonnal, hogy neki adja a kutyámat, mert neki kertes háza van és az udvaron boldogabb lenne, mint nálunk. Utána meg nem érti, hogy mi bajom, mikor a hátam mögött szervezkedik ilyeneket, meg hogy el fogja őket innen tirhítani.

Ha az ő állataiknak van valami baja akkor rögtön tőlem kérnek tanácsot aztán húzzák rá a szájukat. Pl. mikor nagyon bolhás volt a macskájuk és mondtam, hogy én cseppet használok rá, pár nap alatt teljesen megszüntette a bolhákat. Persze nem vették meg, mert drága (pedig kifizettem volna), adtak rá egy olcsó bolhairtó nyakörvet, ami nem hatott. Vagy mikor olyan csimbókos a kutya szőre, hogy már nemezesedik és nem tudják mit csináljanak vele mondtam, hogy vigyék el egy kutyakozmetikushoz, az biztos ért hozzá, de persze erre sem került sor, csak nagyjából kivagdosták a csimbókokat. (Amég otthon laktam én nyírtam meg fésültem, hogy ne járjon így.) Azt, hogy mit veszünk az állatoknak nem szoktam nekik mondani, mert csak olaj lenne a tűzre. (Már az ivartalanításon is kiakadtak, hogy nem vagyok normális, de muszáj volt megmondanom mert fiú és lány macskánk is van és állandóan ezt fújták, hogy szülnek majd halomra, meg hogy a kan kutyák be fognak jönni a házunkba amég nem vagyunk otthon a tüzelő szukához.) Azt tudják, hogy van rendes póráz, nem lánc a kutyának, meg hogy el szoktam mosni a táljukat, de már ezért is megszóltak. Nem vagyok mániákus, aki nyalja a szájukat meg egy kanállal eszik velük, de attól még igyekszem tisztán tartani őket a megfelelő módon, ami nekem nem az, hogy kirakom az udvarra és kész. (Nincs bajom az udvari tartással, ha van mellette foglalkozva az állattal.)

Én nem szólok bele, hogy ők hogy tarják az állataikat vagy tartanak e egyáltalán, nem tukmálom senkire a nézeteimet. Még ha egy háztartásban kéne velünk lakniuk megértem őket, de így, hogy át sem jönnek mi közük hozzá?

Amúgy párom a kutyára, macskára, porra, penészre is allergiás, de a lakásban semmi baja nincs, szóval egyértelmű, hogy tisztaság van.

Az ilyen emberek mérhetetlenül primitívek. Egy kutya vagy macska normális helyeken családtag. Jó, mondjuk az ilyen primkó emberek a családtagjaikkal is úgy bánnak, hogy arra kár szót pazarolni. Egyébként a háziállatok még az egészségre is pozitív hatással vannak, ezt kutatások bizonyítják.

Úgyhogy aki itt bolond, azok sajnos a szüleid.

Bár ilyenek jobb is, ha nem tartanak állatot, úgyis csak kínoznák.