Akit elhagyott az apja kiskorában az hogy élte meg? Nektek is vannak olyan időszakotok, amikor rettentően hiányzik? Hátráltatta vmiben a fejlődéseteket?

Az én helyzetem másabb, ugyanis apukám nem elhagyott, hanem elhunyt.6 éves voltam, fel sem fogtam belőle semmit.És alig ismertem.Emiatt nem érzem annyira eszeveszetten a hiányát.Persze, hiányzik, még jó, hogy.Igazából egyetlen, amit hiányolok, hogy senkit sem hívhatok apának.Nevelőapukám, aki 6 éve nevel, és úgy imádom, mintha igazi lenne, megengedte, hogy így hívjam, de nem jön a számra...És, ha élne, szerintem jóval másabb ember lennék 13/l

Nekem egy éves koromban lépett le a nemzőm egy másik nővel. Az ilyen hímegyedet nem lehet apának nevezni, mert már a Hamurapi idején is akkor büntettek meg egy gyereket, ha annak mondta, hogy "Nem vagy az apám/anyám.", aki felnevelte. Anyám vallásos családban nevelkedett, így annak az alaknak a szexuális szokásaitól idegenkedett, mivel perverz hajlamai voltak. A másik nő azonban megadta neki. Anyámról be akarta bizonyítani, hogy egy gyermeknevelésre alkalmatlan, drogos, alkoholista, elmebeteg. Őt elmegyógyintézetbe, engem pedig nevelőotthonba akart juttatni. Szerencsére nem sikerült neki. Édesanyám és a nagyszüleim azonban többet nyújtottak nekem, mint sok más gyereknek a két szülője és a négy nagyszülője. Gyerekkoromban rengeteg bántás ért, azt mondták gimnazista koromban, hogy zabigyerek vagyok, meg hogy állami gondozásból hoztak. Pedig anyakönyvezett házasságból született gyerek voltam. Több diplomát szereztem, ennek ellenére sok munkanélküli időszakom volt. Egyrészt olyasmit tanultam, amire egyrészt huszonévesen nem voltam érett, másrészt amiben nem éppen erény, ha az egyik szülőddel nem tartod a kapcsolatot. Utáltam is, amikor arról kérdeztek, hogy: "És édesapád?". Az ilyen, ahogy fentebb említettem nem tekintendő apának, édesnek meg akkor sem édes, ha becukrozzák vagy bemézezik. Amikor először lediplomáztam, a családom azt akarta, hogy hívjuk meg a diplomaosztómra, mert a tartásdíjat fizette. Én azonban megmondtam, hogy nem akarok egy spermadonort az életem részének, nem tartozom neki sem hálával, sem köszönettel, mivel sem ajándékot, sem képeslapot nem kaptam se tőle, se a szüleitől se születésnapomra, se karácsonyra, se névnapomra. Sőt, megmondta, hogy egy k***a fillér nem sok, annyit sem fogok látni tőle a büdös életben sem. Én is túl vagyok már a harmadik X-en, s most már úgy néz ki, hogy normális kerékvágásba kerül az életem, csak a körülbelül 6 milliós adósságot halmoztam fel. Ha lerendezem ezeket, szeretnék elköltözni arról a környékről, ahol eddig éltem és még a családi nevemet is megváltoztatom. Semmi kedvem egy olyan törvényhez igazodni egész életemen át, amivel legalább annyira nem értek egyet, mint azzal, hogy fekete a tej. Sokkal jobb lenne, ha egy házasságban született gyermek is az anyja vezetéknevét kapná. A férfiakhoz képest elenyésző azoknak a nőknek az aránya, akik nem nevelik fel a gyermeküket.