Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Akit elhagyott az apja kiskorá...

Akit elhagyott az apja kiskorában az hogy élte meg? Nektek is vannak olyan időszakotok, amikor rettentően hiányzik? Hátráltatta vmiben a fejlődéseteket?

Figyelt kérdés

Meséljetek az ilyenekről légyszi.

16/L, apa nélkül.



2017. dec. 10. 22:32
1 2
 1/15 anonim válasza:
88%
Lehet nem ugyanaz a kettő de nekem a szüleim kiskoromban elváltak. Van nevelő apukám akire szinte már úgy tekintek mint egy vérszerinti apukára. A vérszerinti apám nem foglakozik velem, nem fizet gyerek tartást sem. Igazából nem bánom,hogy elváltak mert egy szörnyű ember lett belőle. Semmilyen hátrányt nem jelent nekem de ez mindekinél más. Egy normális ember vagyok nélküle. Inkább tesómat viselte meg,ennek sajnos következménye is lett. 14/l
2017. dec. 10. 22:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/15 anonim ***** válasza:
95%
Persze valamilyn szinten hátráltatta, de az én esetemben egy rohadt nagy bunkó sajnos az apám tehát jobban jártam hogy lelépett.Mostanában gondolkozom hogy végleg megszakítom vele a "kapcsolatot".(12 éves voltam amikor egyszer csak jött és bemutatkozott)Egész életemben csak bántott sok komlexus miatta alakult ki bennem,sajnos nála kártékonyabb,rosszindulatúbb embert nem ismerek.Sokkal jobb lett volna ha soha nem ismerem meg.Sok mindent én magamtól tanultam meg,önálóbb lettem,de kicsit keserű is.Viszont én mindent meg fogok tenni a gyerekemért.
2017. dec. 10. 22:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/15 anonim ***** válasza:
98%
Előző-27 F
2017. dec. 10. 22:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/15 anonim ***** válasza:
100%

Engem az anyám hagyott el. Egészen pontosan akkor amikor én 5 éves, a nővérem 7 éves volt, és éppen a kórházban volt mert megszülte a húgomat. Szülés után 1 nappal kisétált a kórházból, miután közölte apánkkal, hogy ő élni akar, és nem 3 gyereket nevelni.

Apám hazahozta a húgomat, és ő nevelt fel minket. Hogy hiányzik-e anyám? Lehet gyerekként hiányzott, már nem emlékszem mennyit sírtunk utána. Sőt már arra sem emlékszem hogy néz ki. Voltak időszakok amikor nem az anyám hiányzott, hanem az, hogy nekem nincs anyám aki másoknak volt. Már mindhárman felnőttek vagyunk, családunk van, erősek vagyunk, és nagyon összetartunk. Nem hátráltatott minket semmiben, mert volt egy ember aki nem adta fel, és megbirkózott 3 kislánnyal. Szerintem apum tudna mesélni, hogy milyen kemény lehetett neki..:)

2017. dec. 10. 23:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/15 anonim ***** válasza:
89%

10 éve nem láttam apámat, egyátalán nem hiányzik

20/f

2017. dec. 10. 23:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/15 anonim ***** válasza:
96%

2 éves korom óta nem lakom vele, azóta a nagyszüleim neveltek. Többször jött meglátogatni, de a mamáék sosem engedték be hozzám, mert valószínűleg ittas volt.

Mikor 6 éves voltam meghalt, a mai napig nem tudom pontosan miben-hogyan, anya azt mondja rosszul lett az utcán a sok piától, anyu mindig csak rosszakat mond róla.


A mai napig nagyon nagyon hiányzik, bár lehet, hogy nem konkrétan ő, csak egy apa személye. Kb semmi emlékem nincs vele kapcsolatban, egy tárgy van, amit tudom, hogy tőle kaptam, és azt mondják rá hasonlítok, ennyi maradt.


Végtelenül hiányzik, hogy kimondjam valakinek azt, hogy apa, a mai napig nehéz visszatartanom a sírást, mikor egy férfit a kislányával látok.


Mindig is nagyon nehezen beszélgettem egy férfival, ha ott volt egy a társaságban mindig kényelmetlenül éreztem magam, zavarban voltam, meg sem mertem szólalni, akkor sem, ha mindennapos kapcsolatban voltam vele. Nagyon meg kell magam erőltetni, hogy ugyanolyan lazán és természetesen viselkedjek egy férfival, mint egy nővel.


Valamint sokáig a 35+os férfiak tetszettek, rá se néztem a fiatalabbakra. Azóta ez elmúlt szerencsére.


24N

2017. dec. 10. 23:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/15 anonim ***** válasza:
100%
Engem 5 évesen hagyott el. Utána le sem szart. Anyu második férje nevelt fel, őt tartom apámnak, bár sajnos vele nem valami fényes a viszonyunk, iszonyat szigorú volt mindig velem és érzem, hogy sosem szeretett igazán. De hát hogy is várhatnám, hogy szeressen, ha egyszer a vér szerinti apám sem tette? Utóbbit sokáig iszonyúan gyűlöltem, ma már csak megvetem, és közömbös a számomra. Persze, hogy hatással van az ember fejlődésére, amikor azt látja, hogy más apáknak a kislányuk a szemük fénye, a kis hercegnője, én meg le vagyok szarva. Pedig minden túlzás nélkül, gyönyörű és okos kislány voltam, szerintem bármelyik apuka örülhetett volna...mégsem így alakult. Ma már harmincas nő vagyok, és szerintem soha nem fogom ezt feldolgozni, ami lehet hogy szánalmas, de így van. Sokáig apakomplexusom is volt. A párkapcsolataimban mindig féltékenykedtem. De most már van egy szerető férjem, kicsit úgy érzem, hogy ezzel kárpótolt az élet az emberi kapcsolatok terén.
2017. dec. 11. 03:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/15 anonim ***** válasza:
98%
Semmiben mert kiskoromba kaptam egy nagyszerü potapukát ő nevelt fel.az igazit 2 x láttam összesen.
2017. dec. 11. 05:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/15 anonim ***** válasza:
100%

Engem/minket szó nélkül hagyott ott apám 4 évesen. Pont gyerek nap volt, elmentünk anyummal a fürdőbe, mikor hazaértünk, már nem volt ott. Emlékszem, kb. kétszer megkérdeztem, hogy "hol van apa?" amire anyum annyit mondott, hogy elment. Kb ennyire foglalkoztatott a dolog. Párszor még kicsiként keresett, aztán általános iskola ballagás után én kerestem meg, de 2 találkozás után azt hazudta, hogy kiment külföldre dolgozni. Úgy fél éve bejelölt facebookon, de én inkább letiltottam. Egyébként rossz ember, egyszer (amíg velünk élt) betörésnek álcázva az összes megtakarítást elvette és eljátékgépezte (emlékszem a rendőrökre). Nem lett bizonyítva, de elég árulkodó, hogy pont annyi pénz maradt, hogy elég legyen a hónapban, illetve más ujjlenyomat se volt.

Nem tudom, hogy megváltozott-e, de őszintén nem is érdekel. Van egy csodálatos anyukám, nekem mindig is elég volt :) A kérdésre válaszolva, soha, semmiben nem éreztem azt, hogy ez hátránnyal járt volna. Kiskoromban visszahúzódó voltam, de kamaszként már normális voltam. 23/F

2017. dec. 11. 06:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/15 anonim ***** válasza:
100%

Elvaltak a szuleim tini korom elejen. Anyum nyilvan magaba zuhant, en serdultem, azt se tudtam fiu leszek-e, vagy maradok lany, hat meg jott a valas a nyakamra. Apum masik not valasztott masik varosban, szuletett gyereke.

Anyum nem igazan nevelt meg, volt elottem kaja, ruha ha kellett, de kb ennyi. Bunko, flegma, nagykepu, tajparaszt voltam..lany letemre. Nem tanultam, minden hetvegen buliztam es ittam. A baratok jelentettek a

,,csaladot”. Hat eleg gaz voltam.

Mara eszhez tertem, egyedul,illetve a parom segitsegevel. Anyummal nem igazan jo a kapcsolatom, apammal meg annyira se. Nem is keres, szulinapomkor es nevnapomkor ir egy koszonto sms-t, egy evben egy kezemen megtudom szamolni hanyszor talalkozuk, de az is eroltetett, nyug az egesz.

Nem is hianyzik. Nem tudom,minek kene hianyoznia, inkabb arra lennek kivancsi, milyen csaladban felnoni, nem arra, hogy konkretan a sajat apammal milyen.

Kis koromban se volt mellettem, allandoan nozott. Emlekszem, minden 2. hetveget mas novel toltottuk apammal. Hozzajuk mindig elcipelt, de ugy igazan, apakent nem volt velem. Csak 1 eve kezdett el bennem erosodni a ,, basszusnincsapam,, gondoltat, eddig nek torodtem vele. De meg vagyok,jol vagyok, ettol nem all meg az elet.

L

2017. dec. 11. 07:53
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!