Ti örülnétek ha a gyereketek venne nektek egy lakást?

A konkrét esetben nem fogadnám el, éspedig az alábbi ok miatt:

Utálnék Budapesten élni, viszont lakóhelyemen nagyon jól érzem magam. 55 évesen semmiképp sem adnám föl addigi életemet, lakókörnyezetemet. Tehát, ha el akarnék menni a jelenlegi munkahelyemről, a lakóhelyem közelében keresgélnék.

Ha ez nem lenne szempont, akkor az alábbi módon közelíteném meg:

1. Legalább fél évig ingáznék, hogy kiderüljön, valóban tetszik-e ez az állás és én is megfelelek-e a főnökeim elvárásának.

2. Utána fölmerülne a költözés. Nem tudom, mekkora összeggel kell kipótolni, de inkább próbálnék szerényebb lakást venni, ami belefér a lehetőségeimbe.

3. Ha a gyerekem adna, és ezzel pl. elkerülhetek egy hitelfelvételt, akkor a lakásban adott arányban ő lenne a tulajdonos (amilyen arányban az ő pénze benne van). Ha egyedüli gyerekem lenne, szívesen venném az egészet az ő nevére (saját magamra haszonélvezettel), csak akkor az eladott ház árából keményen adózni kéne, csupán ezért nem tenném.

Egyébként van egy olyan gyanúm, hogy a kérdező édesanyja is 55 évesen egyszerűen nem akarja egész addigi életét újra kezdeni. Ennyi idős korban épp elég egy állásváltoztatás, nemhogy még teljesen új lakókörnyezet mondjuk egy százszor akkora településen.

Én úgy látom, hogy a fiataloknál jobban belefér, hogy várost és lakást váltsanak egy munka miatt.

Az idősebb korosztály sokszor nagyon ragaszkodik a már meglévőhöz, egy jobb munka vagy több pénz miatt sem adnák fel.

Nem tudom anyukád milyen, te tudod. Az enyémek biztosan nem költöznének el-

De nagyon szép dolog egyébként, hogy felajánlod, büszke lehetsz magadra.