Örülnétek neki ha a gyereketek külföldre menne vagy elleneznétek, nem örülnétek?

Nagyon egyszerű, mert annyira szeretem, hogy nem tudnám elviselni, hogy egy másik országban él, több száz kilométerre tőlem.

De mint mondtam nem ellenezném, ha kimenne.

Ha a gyerekem érett fejjel hozza a döntést, miszerint kint akar boldogulni, és reálisan átgondolta a dolgokat, ott tudná megvalósítani önmagát (párkapcsolat, álláslehetőség, jobb életszínvonal) természetesen támogatnám és engedném, bár megszakadna a szívem.

a szomszédok, ismerősök véleményem szerint begyepesedettek, régimódiak. szerintem még élénken él bennük a szocialista rezsim felfogása, hogy aki külföldre megy boldogulni, az egy hazaáruló disszidáns.

23 L

Azért mert nincs jobb dolguk mint pletykálgatni.

Én amúgy elengedném a gyerekem. Én is ki szeretnék menni 1-2 éven belül.

Te hová költöztél ki?

Ha lenne gyerekem, engedném, amerre akar menni, hisz az már az ő élete, én elvégeztem a dolgom, felneveltem, most ő jön, hogy élje és építgesse az életét, bárhol is legyen az. Nekem fontosabb lenne az ő boldogsága, minthogy magam miatt itthon tartsam.

20/N

Ha lenne gyerekem, és elég idős hozzá, akkor nem ellenezném, támogatnám, hiszen sokat jelenthet, még akkor is, ha nem örökre megy ki. Egy életre szóló tapasztalatot szerez, és későbbi munkavállaláshoz is előny.

Nekem egyik nagynéném járt ki az USA-ba, és nemrég felajánlotta, hogy legközelebb, ha megy, akkor visz engem is, ha szeretném. Nos, ha addig meglesz az államvizsgám, akkor kimegyek egy időre vele, nem fogok kihagyni egy ilyen lehetőséget.

Nem szülő vagyok, hanem a "gyerek, aki kivándorolt.

Nekem apum tökre megértette. Pedig én úgy adagoltam be a dolgot, hogy ha úgy érzi szüksége van rám a mindennapokban, akkor itthon maradok(nekem anyum nincs).

Ő belátta, hogí kutyavilág, ami itthon van.

Neki senki semmilyen megjegyzést nem tett.

Szerintem azok a szülők vágnak oda ilyeneket, akik vagy irigyek vagy nem bíznak a saját gyerekük talpraesettségében.