Anyukátok mennyire nehezen fogadta el hogy felnőttetek és saját családotok lesz?

Hamarosan megszületik első babánk a férjemmel, aminek úgy érzem hogy anyám nem örül. Meglepetésnek szántuk, ezért akkor mondtuk el amikor már megtudtam a baba nemét, de nem váltott ki semmi örömöt belőle, sőt inkább azt mondta hogy hazudtam róla, mert amikor kérdezte az vagyok e akkor nemet mondtam. Persze hogy nemmel válaszolok ha februárba megkérdezi és májusban esek teherbe. Jelenleg a ház, amiben élünk az ő nevén van, mert ajándék címszóval vette nekünk, de azóta sem íratta át. Fizetünk neki mindent rendesen, de mégis kitalálta hogy ide fognak ők is költözni, mert alig van pénzük két házat fizetni. Állandóan beszól ha valami nem tetszik neki. ( Vasárnap is az volt a baja hogy a hűtőben volt főtt étel. ) Ma voltam vizsgálaton ahova elkísért a férjem is és ő is. Jött a szokásos hogy nem tetszik neki ahogy fel vagyok öltözve és a férjembe is bele kötött, amiért kíváncsi volt arra hogy mit mond az orvos. Sikerült összeveszniük, aztán a páromnak mennie kellet ügyet intéznie, ezért anyámmal jöttem haza, de amiket ott mondott az fájt a legjobban. Szépen megkértem hogy ilyet többet ne csináljon, mert úgy gondolom hogy felnőttek vagyunk. Erre az volt a válasza hogy: " Igen, hagytam hogy felnőttként viselkedj, ezért vagyok férjnél és lesz gyerekem, de ha annak idején elküldtem volna a srácot most nem itt tartanánk. " Ez a mondat nagyon szíven ütött, mert nem értem mi a baja a férjemmel. Főz, mos, takarít és mindent megcsinál hogy én pihenni tudjak. A férjem szeretett volna beilledzkedni a családba, de amiket mond rá anyám, attól már teljesen ki vannak az idegei. Mindig azon veszekszik velem anya hogy ő be sem akar illeszkedni, de nem is hagyja neki. Nem rossz ember a párom, sőt egy kincs az életemben, ezért is nem értem miért van ez.A férjemnek egy remek állást szeretne a volt főnöke ajánlani neki, de sajnos Pest megyében. Beszéltünk róla anyával hogy azt el kéne fogadnia, mert ott jobban kereshetne, mint itt. Éppen ezért szeretnénk is fel költözni, de anyám kijelentette hogy ő mehet, de a gyerek és én maradunk, majd szépen haza látogat ha ideje lesz. Sajnos tudom milyen amikor egy gyerek apa nélkül nő fel, mert az enyém alig jött haza ünnepekkor is és el is váltak emiatt. Én tudom hogy a férjem semmi rosszat nem tenne fent, de nem szeretném hogy a gyerekünk is úgy járjon, mint én hogyha látni akartam akkor maximum webkamerán tudtam. Ő szeretné hogy vele költözzek, de anyám meg inkább azt mondja hogy akkor haza hoz vagy hozat. Értem én hogy anya félt engem és a babát, de mindig azt mondja hogy viselkedj felnőttként és legyen saját életed. Ha pedig szeretném azt tenni, amit mond akkor abból mindig veszekedés van. Nagyon szeretem anyát is és pont ezért félek elköltözni a lakásából, mert nem tudom milyen hatással lenne rá. A férjem már keres lakásokat hogy el tudjunk menni. Szeretnék vele menni, de félek. Sajnos egyenlőre ketté szakadni nem tudok, szóval fogalmam sincs hogy mit tegyek. Próbáltam vele beszélni kettesben, de már volt olyan is hogy a férjemmel együtt, de annak általában veszekedés a vége, sőt lassan mindegyiknek az. Egyszerűen nem tudom mit tegyek, mert nem hajlandó anyám elfogadni, hiába próbálkozott.

Őszintén mit tegyek? Nem szeretném semelyikőjüket megbántani a döntésemmel.

24/L