Miért szenvedek a mai napig a szüleim válása miatt?

13 eves voltam amikor a nagymamam meghalt. Nagyon megviselte anyukam es engem is. Ra par honapra kiderult, hogy apamnak mar honapok ota van egy baratnoje. Anyam teljesen osszetort, nyugtatokst kellett szednie.. en meg mondhatni gyerekkent sodrottam az arral. Ez ido alatt apam sokszor megvert minket ha netan neha haza talalt es nem volt neki megfozve, kimosva-kivasalva a ruhaja..Ez igy ment honapokig, mig egyszercsak anyu megismerkedett egy idosebb ferfival, akinek engem is bemutatott. Apam ezt megtudta, majd a kezebe belevagott egy kest mig nem voltam otthon, mar setalaltam haza mikor hallottam anyam kiabalasat es a mentoket. Nagyon megijedtem, napokig nem mertem elaludni se akkoriban. Ezutan ujra kezdtek, kibekultek majd apam ket ev mulva ujra bejelentette nekunk a ballagasomon, hogy nem er ra, mert varja az uj baratnoje. Anyum ujra osszetort, de probalta tartani magat miattam. 21 eves voltam, mire megtudtak eggyezni az anyagi dolgokkal es kulon tudtunk koltozni. Jelenleg 25 eves vagyok.. nincs nap, hogy ne fondoljak arra, amiket velunk tett. A kapcsolatot tartom vele, de egyszeruen nem tudok megnyilni neki es annyira eroltetve erzem az egeszet. Beszelni nem tudok vele errol, mert ugy erzem a gyerekkorom rament arra, hogy anyamat vedtem elole es vigasztaltam miatta. Mi a francot csinaljak, hogy vegre letudjam zarni ezt az egeszet? Ti hogy eltetek at a szuleitek valasat? Nekem nagyon hianyzik egy “apa”, akire szamithatok, mert sajna ez nekem kimaradt. Probalom felnottkent kezelni a helyzetet, de ahogy idosok mindennap eszembe jut amiket mondott/csinalt anyummal. Van egy komolyabb kapcsolatom, amiben nem merek tovabb lepni, mert felek, hogy az en gyerekem is egyszer ezt at kell elje.