A gyerekvállalás tényleg nem szól másról, csak lemondásról?

SOHA nem bántam meg!

Biztos volt az életemben lemondás is, de nem vettem észre, csak boldog voltam/vagyok a gyerekeimmel, most már az unokáimmal is.

"Illetve előbb-utóbb mindenki megbánja. "

Soha senkitől nem hallottam, hogy megbánta volna, hogy gyerek született hozzájuk. Lemondás van, de meg sem érzi az ember 1. mert nem ér rá búsulni 2. mert sokat kap a gyerektől. sokat lehet tanulni is tőlük. :)

Csak nem a patent egyesület idióta dumáját olvastad, amiben azt írta, hogy az anyák a vécére járnak bőgni és mindegyik megbánta, hogy szült?

Nem tudom hányas: nálunk apa viszi ki bekötni a két kicsit, én meg öltöztetem. Ezt a formációt hívják családnak.

Kérdező: ez nem igaz. A gyerek pluszt ad. Olyan érzelmi, szellemi és fizikai erőidet fogod megismerni, ami gyerek nélkül rejtve maradna. Olyan érzelmi löketet tudnak adni, amit semmi sem pótol. Kivéve azoknak, akik a szexbe vannak beleőrülve és őket már csak az érdekel és csak az irányít. De egy épelméjű embernek a gyerek öröm. A többi meg csak önző hülye.

A gyerek vállalás az élet alfája és omegája...

Vagy mégis mit gondolsz kérdező, mi az élet értelme ? Az új ruhák vásárlása, a henyélés, a kefélés fűvel-fával ?

Te inkább ne is vállalj gyereket kérdező... öregedj meg egyedül.

Lemondás akkor ha nincs pénzed.

Mindent meg tudsz csinálni gyerek mellett is ha van pénzed. Jut új ruhára,nyaralásra,pihenésre, szabadidőt is tudsz vásárolni magadnak és úgy hívják hogy babysitter. Ez is csak pénz kérdése...

Ki hogy éli meg.. Én nagyon családcentrikus vagyok, imádom a gyereket. Olyan tipus vagyok hogy ahova a gyerek még nem mehet, oda én sem akarok. 100x fontosabb hogy a fiammal legyek ha baja van, minthogy wellnesezni meg szaunázni járjak, nem is hiányzik. De imádom látni az arcát amikor kisvasutazunk, strandolunk, játszóházba megyünk, állatokat nézünk stb. Azt hogy nem nekem veszünk 100.-ik cuki felsőt hanem a gyereknek ruhát/pelust/kisautót még külön örömnek is élem meg. Imádom ahogy örül a dolgainak, amikor az új kisautóval alszik vagy az új 'tatoos' (traktoros) sapkáját kéri a játszóra. Pihenésnek minden nap 9kor kelünk, délbe aludhatok vele ha akarok és már 6kor húz az ágyba hogy 'alzás! Alzás!' (alvás), pedig mindketten tudjuk hogy 9nél hamarabb nem alszik. A kettesben töltött idő is csak rajtatok múlik, biztosan lesz olyan nagyi/rokon/barát/barátnő aki vigyáz a gyerekre 1-2 órát, bár nekünk a 9-11 közötti közös filmezés, beszélgetés, vacsi, néha egy kis romantikus pezsgőzés, pezsgőfürdőzés, vagy közös csokifalás amikor a gyerek nem látja is teljesen elég :D

Persze minden kornak más a szépsége, ahogyan más a nehézsége is, de én eddig mindig megtaláltam miért csodás anyának lenni, mégha vannak olyan napok is amikor alig várom hogy hazaérjen az apja. 'Itt a fiad!' és már megyek is takarítani inkább 😄😅

Persze azt is megértem amikor valaki nehezebben él túl 1-1 nehézséget és olyan anyával már találkoztam aki maga alatt volt, mert összejöttek a dolgok, nem gondolta hogy ennyire nehéz lesz, de olyannal még nem aki megbánta hogy gyereket vállalt.

Ha a megfelelő partnerrel válalsz gyereket és a megfelelő időben, tehát mikor már elég érett vagy rá, mind szociálisan, mind anyagilag, mind érzelmileg, stb. akkor észre sem veszed a változást.

Az első két évben nem mentünk ugyan kirándulni, de ez inkább miattam volt. Vannak ismerőseim, akik pár hónaposan már tengerhez mentek probléma nélkül. Azóta évente többször is megyünk és nagyon élvezzük. Gyerek nélkül egyszer mentünk két napra. Soha többet. Egész idő alatt mindenről az jutott az eszünkbe, hogy a tőrpének mennyire tetszene. De ez szintén a mi természetünk miatt van így.

Aki tényleg előre gondolkozik, annak nem lehetnek anyagi gondjai, nem okozhat problémát új ruhát venni. Csak mondjuk inkább megállsz a gyerekrészlegen és magad helyett a kicsinek veszed meg a 25. ruhácskát :-)

Szex?! Két évig egy szobában aludt velünk a lányunk. Mégsem okozott sosem gondot. Felfedeztük a lakás többi részét. Ki mondta, hogy csak az ágyban szabad? :-)