''Bárcsak xy lenne a gyerekem''. Hogy kezeljem ezt?
8.-os 14 éves lány vagyok felvételi előtt.Leginkább a jegyeimre koncentrálok,mert a suli ahova jelentkezek ott nincs felvételi csak a jegyek számítanak.Anyámék ezt pedig jól az orrom alá is dörgölik.Amikor 4-t kapok valamiből (olyan tárgyból ami nehezen megy) már kapom azt,hogy semmi nem lesz belőlem,így nem fognak felvenni sehova,bezzeg más gyerekének jobban megy a tanulás millió dolog mellett és,hogy szégyellnek engem.Erre én pedig rögtön rávágtam ha ők segítenének is valamit a tanulásban akkor valamennyivel jobban tanulnék vagy legalább kapnék valami visszajelzést ha ötöst kapok.Visszavonultam a szobámba tanulni egyszer csak azt hallom: ''Bárcsak xy lenne a gyerekem.''-mondja anyám szomorúan.Megjegyzem ''xy'' egy kitűnő zseni gyerek,aki sportban társasági életben mindenben jeleskedik és a full ellentétem is.Nagyon rosszul esik,hogy így semmibe vesznek engem és legtöbbször azt sem tudják,hogy mikor van a szülinapom.Mit tegyek?
U.i: Ha felvesznek oda ahova menni szeretnék és nem bejárós,hanem kolszes lennék azzal javítanék bármit is?Ezt azért kérdezem,mert anyám ugyanabban a városban dolgozik ahol a középsulim van.
Ez az ő rossz hiedelmeiken megélt életük következménye, hogy "ilyenek" lettek. Tegyük azért hozzá, hogy rendesen felneveltek, gondoztak is ami sok pozitívum a fent említett negatívum mellett.
Azt kell csak belásd ez nem a te személyed ellen vannak, hanem a saját maguk élete rossz beidegződése. Vond le a következtetést, hogy ye nem ilyen szeretnél lenni. Megváltoztatni nem fogod tudni őket (látod a próbálkozások dugába fulladnak), viszont amit nem tudsz megváltoztatni az fogadd el úgy ahogy van. Az ember boldogtalansága mindig azon alapul,hogy olyan dolgokat akar megváltoztatni, amit nem tud. Nem kell pótanya sem, ők a szüleid ő az anyukád. Persze ha jóban vagy nálad idősebb nőkkel és baráti a viszony azzal semmi baj sincs.
Engem Anyukám egyedül nevelt fel. Általános iskolás koromban idő, nagy részét a Nagyszüleimmel töltöttem. Sajnos, Ők is volt úgy, kérdezgették, hogy xy-nak milyen lett a dolgozata. Nekem érettségizett Anyám volt. Volt egy lány az osztályunkban, akinek 8 általánost végzett szülei voltak és kitűnő tanuló volt. A családtagjaim állandóan kérdezték is, hogy M.-nak milyen lett a dolgozata, és mondogatták, hogy nem okosabbak a szülei, mégis jobban tanul, mint én. Ötödikes koromban a családom nyomására egy informatika órákra jártam, amit a nagynéném is nagyon éljenzett, s aztán abba hagytam. Hű, de volt is miatta haddelhadd! Anyukám még 10 év múlva is emlegette, a nagynéném meg persze "mosom kezeimet" alapon úgy beszélt utána, mintha Ő nem is lett volna ludas abban, hogy Anyám beíratott rá.
Aztán Anyukám beíratott egy hatosztályos gimnáziumba, ahol a családi helyzetünk miatt állandóan kaptam a replikákat. Először nem mondtam, mert nem akartam Anyukámat terhelni a problémáimmal, miközben tudtam, hogy dolgozik. A harmadik-negyedik évben azonban felvetettem, hogy válthatnék iskolát. A családom akkor azt mondta, hogy milyen szégyen az, s a munkahelyen is nyomot hagy. Pedig ez nettó hülyeség, ráadásul ugyanolyan érettségit ad a hatosztályos gimnázium, mint a négy osztályos, nem beszélve arról, hogy bármennyire dicsérik a hatosztályost, a magyar és a történelem tananyag a négyosztályos gimnáziumban és a nyolc általánosban sokkal logikusabban kapcsolódik egymáshoz, ami szerintem hatalmas előny. Azóta beszéltem erről Anyámmal, azt mondta, hogy mondanom kellett volna, de az osztályfőnökök úgyis teszik a dolgukat ilyenkor, tudniillik lebeszélik az iskolaváltásról a szülőket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!