Hogy kezeljem jól gyerekem bosszúálló természetét?

Leírhatnál néhány példát.Mert oké hogy következetes vagy?De miben?Hogyan?Ha tesz valamit mit teszel?

Egyenlőre annyi látszik, hogy semmi tekintélyed a gyerek előtt..ezen kéne valahogy változtatni.

Elhiszed azt a sok csacsiságot, hogy nemnszabad a gyereket testleg fenyíteni?

A régi időkben is ezt tették, mégsem lett tőle egy gyerek sem lelkibeteg. Jó nem mondom, hogy üssed-vágjad, hogy aztán terrorban érezze magát. Dé hidd el, ha nem teszed, akkor te magad maradsz terrorban. Meg kell találni az egyensúlyt, és hidd el, ehhez néha elengedhetetlen, hogy megrigáld. Nem fogsz neki ártani, csqk megtanulja, hogy az anyukájával, meg az apukájával nem gonoszkodhat kedvére, mert annak meg lesznek a következményei.

Hogyha kellően türelmes vagy vele, és ha jól viselkedik, és akkor megjutalmazod, de ha rosszul viselkedik, akkor néha odacsapsz, akkor szerintem megtalálhatod az egyensúlyt. Ha te is egyetértesz, fogadd meg a tanácsom.:)

Ne érezd rosszul magad emiatt, nem vagy egyedül. Nekem ugyan lányom van, és még csak 3 és fél éves, de ő is ilyen. És miközben rosszat csinál, néz rám vigyorogva, és úgy csinálja. Látszik a szemén, hogy provokál. Aztán bünti, akkor persze megígér fűt-fát, mert hát az nem kerül semmibe, aztán ugyanúgy megcsinálja.

Ha emiatt rossz anyának tartanak, hát legyen.

Ami talán a legjobban beválik ilyenkor, hogy elterelem a figyelmét valamivel, vagy csinálok valami számára vicceset.

Ha módod van rá, sétáljatok rengeteget a szabadban. Ha jól kigyalogolja magát,esetleg még meg is labdáztatod, hogy fusson is, nyugodtabb lesz otthon, és nem provokál majd folyton. Szerintem a rosszaságát figyelemfelhívásra kezdte használni. Nem maradhat így, a saját érdekében. Foglalkozz vele többet, de kint és főleg mozgásosat. Akkor bent is reménykedhetsz a nyugalomban.

Csak hogy ne gyötörd magad: a négyévessel Neked nehezebb is lehet akár, mintha lenne egy testvére, akinek helyből jön, hogy az ő kis világát megossza vele, és együtt játsszanak. Így otthon Te leszel a játszótárs, és hanyagolnod kell a saját felnőttes teendőidet.

Az enyémmel is hasonló a szituáció. Igaz ő nem bosszulja meg a dolgokat, de ha nagyon hisztis és ha túlpörög visszaüt, rúg, harap, csíp. Egyértelműen provokál. És aztán nevet rajta. Akkor van ilyen elsősorban, ha pl. fáradt és túlpörgött. Néha kicsit gorombán válaszol. De aztán meg bújik. Egyértelműen szeret, csak elég nehéz kezelni. Mások előtt rossz, mert mindenki kérdezgeti, hogy mi baja szegény kisgyereknek. Igazából semmi, csak hisztis, és azért fetreng a földön. Már bejelentkeztem nevelési tanácsadóhoz.

Ő egy kicsit valóban el lett kényeztetve, de még talán időben megneveljük. Következetesnek lenni nehéz, mert ahhoz a nagyszülőknek se ártana annak lennie. De egy szem unoka révén nem nagyon látják be, hogy nem mindig jó a gyereknek, ha mindent megkap.