Ilyen helyzetben mit tehetnék ha nem vagyok boldog?

Régebben tapasztaltam magamon hogyha a szüleim hozzámszólnak ideges leszek szinte mindenért.Egy ideig elmúlt aztán most újra ezt érzem.Semmi kedvem nincsen a szüleim társaságához pedig nem utálom őket.Hosszú hónapok óta szinte folyamatosan próbálkozom a fiúknál, hiába keresem őket több helyen, legyen az bárhol nem jövök be senkinek sem és eddig próbálkoztam, mostmár nagyon rosszul esik hogy nem sikerül, mert úgy érzem hogyha lenne egy normális fiúval egy jó kapcsolatom akkor életvidám lennék és az lenne minden boldogságom.Még csak 16 éves vagyok tudom hogy még ráérek, de én nagyon szerettem volna magam mellé valakit, csak nem jött össze és már elegem van hogy folyton keresgélek és van aki elhiteti velem de nem lesz belőle semmi.Nem nyávogni jöttem és nem is azért hogy megsajnáljon valaki, csak tényleg úgy érzem hogy nem találom a helyem a világban.

Tavaly elkezdtem cukrászatot tanulni és évet is kellett ismételnem, már akkor gondolkodtam hogy tényleg ezt szeretném-e és sajnos idén már egyáltalán nem érdekel a cukrászat, egyáltalán nem szeretném ezt csinálni és az a baj hogy ez egy 5 éves suli és 5 évet kell kibírnom mivel szeretnék érettségit mert szinte csak úgy találok munkát majd.Lehetőségem,nincs átmenni másik szakra másik iskolába mert 2-es tanulmányi eredménnyel nem vesznek fel sehová ahová.Én a zenét szeretem nagyon, azzal szeretnék foglalkozni mert nagyon imádom, de abból nem lehet megélni ha csak nem csinálok valamit nagyon jól.Nem szeretnék eltölteni itt 5 évet mivel engem nem köt le a cukrászat és nem érdekel.De anya meg azt mondta hogy mostmár itt maradok 5 évig.Nekem ez nagy szenvedés.Mit csináljak? 16/L

Hasznos válaszokat szeretnék kapni.