Kamaszok, mit tanácsolnátok, hogyan lehetnék jobb szülője a kamaszodó gyerekemnek?

Úgy írok most, hogy nem nagyon olvastam el válaszokat, csak egy kicsit beleolvastam valamelyikbe.

Azzal én is egyetértek, hogy ne kutakodj nála, ne matass a cuccai között. Anyám bár most már kezd leszokni róla, de azért még szokta csinálni és ez az, ami számomra idegesítő szokott lenni. Lehessen neki is egy kis magánélete, magánszférája. Szóval a tudta vagy az engedélye nélkül ne nyúlkálj a táskájában, ne matass csak úgy a fiókjaiban, a szobájában. Ha azt szeretné, hogy amikor fürdik, öltözködik, ne menj be, akkor ne zavard. Ha becsukja az ajtót, kopogj és csak akkor menj be, ha választ adott rá.

Ne legyenek túl magasak az elvárásaid. A kamaszok fáradtabbak, nem tudom milyen tanuló a gyereked és hányadikos, de én azt tapasztalom, hogy amióta gimis vagyok, vagy nagyobb (7-8. osztályos) még az általánosban, gyakrabban elofordul, hogy valaki nem ír leckét vagy csak reggel írja meg az iskolában. A tananyag is nehezebb, vannak összetettebb feladatok is, ezért azon se csodálkozz, ha kicsit leromlik az átlaga. Nem azt mondom, hogy hagyd, hogy ne tanuljon és mindig csak rossz jegyeket hozzon, de ne várd el, hogy kitűnő legyen vagy mindig csak jó jegyeket hozzon. Ha rossz jegyet kap, ne szidd le, mindenkivel előfordul. Ha többször hoz rossz jegyet vagy azt látod rajta, hogy semennyire sem érdekli az iskola, akkor először szépen, nyugodtan magyarázd el neki, hogy mi a fontos, miért kell, hogy tanuljon és jó jegyeket szerezzen stb. Ha a segítségedet kéri valamiben, segíts neki.

Tényleg fontos az, hogy tudja, hogy rád mindig számíthat és fordulhat hozzád ha valami kérdése, problémája van. Nekem ezt anyukám nem győzi hangsúlyozni és tudom, hogy hozzá bármikor fordulhatok, de ennek ellenére vannak dolgok, amiket nem merek neki elmondani vagy nem vele beszélek meg. Ez nem anyukám hibája, hanem az én hülyeségem, de van ilyen.

Nem tudom, hogy fiad vagy lányod van-e, de ha lányod van, egy jó tanács (ezt az én anyukám viszonylag normálisan kezelte): Kezeld a szőrtelenítést, menstruációt, különböző fehérneműk hordását, hajfestést, körömlakkozást stb-t természetesen. Ezek a dolgok előbb-utóbb minden lánynak eljönnek az életébe és ezzel semmi baj sincs. Ezen az oldalon szoktam olvasni olyan dolgokat, hogy kamasz lányok írnak, hogy az anyjuk nem engedi a melltartót, gyantázást, tampont, tangát. Ilyen semmiképp se legyél, ha lányod van. Ha szőrteleníteni akar, had szőrtelenítsen azzal, amivel szeretne. Te csak annyit tehetsz, hogy elmagyarázod valaminek az előnyét és a hátrányát.

Nyilván a hajfestést, körömlakkozást nem a 8 éveseknek kell megengedni, de ha előbb-utóbb előáll azzal a lányod, hogy ombrét szeretne vagy géllakkot, akkor ne legyél rögtön elutasító.

És gondolom tudod, hogy a mai világ már más, másak a fiatalok, előbb kezdenek dolgokat. Nekem anyukám az én koromban sokkal gyerekesebb volt (külsőre és belsőre is), úgyhogy általánosabban elmondhatom, hogy ez a generáció hamarabb érik és felnőttesebb.

Aztán vannak a nagyobb gondok, például a cigi. Tapasztalatból mondom (én nem cigizem, de az osztálytársaim közül sokan igen), hogy tiltani sajnos nem tudod, mert úgyis megszerzi valahogy és akkor majd titokban csinálja. Kiskorától kezdve arra kell nevelni, hogy ez nem jó és káros és akkor TALÁN ő is elutasító lesz ezzel kapcsolatban. De pénzt semmiképp se adj rá. Ha esetleg majd elmondja neked, hogy cigizik vagy kipróbálta, akkor örülj, hogy elmondta neked, de mondd el neki, hogy oké, de ennek mik a hátrányai és te nem örülsz neki, reméled, hogy majd leszokik róla.

Ha valami furcsa a számodra, amit ő csinál, ne nézd hülyének.

Ne szólj bele az öltözködésébe. Mármint ezt úgy értem, hogyha neked valami nem tetszik, az lehet, hogy neki nagyon tetszik és ne szólj bele abba, hogy milyen farmer, bugyi, melltartó vagy milyen hosszúságú ruha van rajta. A nagymamám leszólta a farmeremet, mert a térdénél lukas, meg neki túl szűk, anyukám meg azért szólogat be néha, hogy milyen “kicsi” a bugyim, meg milyen rövid a ruhám. Ez engem idegesít.

Ha azzal áll elő, hogy valamit szeretne (pl: beiratkozni valahova, elmenni valahova, venni valamit stb.), akkor ne legyél rögtön elutasító, hanem hallgasd végig, kérdezd meg miért olyan fontos neki, legyél megértő.

Ja és fontos a beszélgetés. Amikor nem akarja, ne faggasd, viszont ha mond valamit, akkor figyelj rá és érdeklődj a mondandója iránt. Ha beszélgetni akar, hallgasd végig és beszélgessetek. Én anyukámmal szeretek beszélgetni, mert azt érzem, hogy érdekli amit mondok, de apukámmal nem, mert sosem kérdez vissza, olyan, mintha nem is érdekelné. Vele nem is olyan szoros a kapcsolatom.

Ne ellenőrizgesd folyton, bízz meg benne.

Engedd meg neki, hogy a barátaival legyen, ne tiltsd el mindentől.

Nekem az a tanácsom (legalábbis nálam ez vált be), hogy ne legyél szigorú, régimódi vagy túl aggódós, de azért a veszélyekre, következményekre hívd fel a figyelmét.

Most ennyi jutott eszembe.

Ha türelmesnek kell lenned, már rég nem vagy józan.

Ha kettőtök szemszöge lényegileg különbözik, nincs elég jó kapcsolatod vele.

Gyakoroljátok érzelmeiteket, kommunikációt.

5. vagyok, miért olyan fontos a rendrakás? Én most sem tudok rendet rakni körülöttem, nincs elrakva az íróasztalom, gyakorlatilag a laptopnak van egy bérelt helye, mellette kupac, könyvvel, füzettel, szemcerkával, tollak szanaszét, nem használt zsepi, papírok, amiket ki kellene dobni. Van két fotelom, de egyikbe sem tudok ülni, táska, ruha, maci, fésű, stb. stb. Az ágyat viszont minden reggel elrakom, de rádobok néha egy-egy ruhát.

Nem értem ezt a rendrakást, ha van olyan szerencsés, hogy van saját szobája, akkor? Ha megy hozzátok vendég, nagybácsi, munkatársad, szóval nem az ő barátai, akkor oda is beviszed? Én ezt sosem értettem, hogy mi a búbánat miatt kell(ene) elpakolnom magam után, a kutya nem jön be. A barátaimnak szorítok egy kis helyet, ha nem tetszik, marad a ház előtti pad. Ha engem nem zavar, hogy égek előttük, akkor nem értem ezt a rendrakási mániát. Más a konyha, ott elpakolok, a fürdőben is. De a szobában sosem.

Viszont szoktam port törölni, porszívózni 2 hetente, de akkor sem pakolok el. Akkor van "elpakolva", amikor összeszedem a szennyest, hogy mossak. Akkor már csak táska van a fotelben.

Ami fontos, hogy a szobában nem eszek, nem iszok, félek a bogártól. Nem mintha lenne, de előbb-utóbb lehet, ott biztos van, ahol kajálnak.

Szóval, szerintem ha nem ott falatozik a fiad, akkor had égjen a barátai előtt, ha őt nem zavarja, akkor Te se idegesítsd magad miatta!

Nekem a szüleim szinte sose jöttek be a szobába, pedig panelban laktunk. Úgy is tudta anyám, hogy - szavaival élve - disznóól van. Szerinte meg csak kupi.

De megértelek, mert az öcsém gyerekkorában szépen elpakolt, de aztán ahogy kamaszodott, már nem rakta el maga után az ágyat, befeküdt a reggelibe, mármint a reggel ott hagyott ágyba, a ruhája sokszor a földön, a tankönyvei, a szekrényajtó nyitva, kihúzva pár nadrág félig. Egyszer szörnyülködtem, azt mondta, hogy miattam van, én sem pakolok el. Egy szót sem szóltam, de azóta is furcsállom, hogy nem bír elpakolni maga után... (bagoly mondja verébnek.)

Lekopogom, 14 a lány, néha van hangulatingadozása, de ennyiben kimerül. Sokszor szeretget, bújik, igényli még, hogy a közelében legyünk, nem vágyik nagyon hogy külön legyen egyedül. Nálunk az elsődleges a bizalom, a gyerekeim szerencsére tudják, hogy maximális bizalmat szavaztam. Ha kint hagyok pénzt és visznek pl, szólnak, mennyit vittek, mire költik. Sosem csaptak még be. Mondjuk tudják, hogy elég "laza" vagyok meg mindenki irigykedik rájuk :-D Mert én nagyon nagyon ritkán emelem fel a hangom, akkor viszont tudják, hogy jogos volt :-) Tanulásba nem kell beleszólják, abszolút megvan a kellő felelősségérzetük, soha nem kell kérdeznem kész van e lecke (utáltam hogy a szüleim mindig kérdezték). Ha el akar menni moziba tudja, hogy irnia kell ha végzett, de mehet bárhova (ismerek mindenkit, kis suliban járnak, szülőkkel is jóban vagyunk). Esti bulizás még nem volt eddig és nem fiúzik.

Cigi szerintem tuti nem lesz, mondtam, egyszer ki lehet próbálni - de az apjuk bnője cigis, és gyűlölik mikor cigiszagú az apjuk, igy talán nem fognak rágyújtani se.

A lányom elég céltudatos, nagyon maximalista - én az ellenkezője voltam :-D néha lehetne talán lazább is. De szerencsére saját magának állítja a határokat, itthon biztonságban érzi magát, nagyon jó élete van önmaga szerint, úgyhogy bizom benne hogy nem lesz sokkal rosszabb később sem.

Szuper, hogy ilyen szülő vagy, bárcsak mindenki így gondolkodna, és olvasná a fiatalok reakcióit kérdésedre.

" Az ember életének egyik legfőbb célja, hogy jó szülővé nevelje magát, és így adja tovább megszerzett lelki értékeit gyermekeinek, hogy sorsával megalapozza eljövendő nemzedékeinek boldogságát. Bár a szülőé minden felelősség, mégis gyermeke mond ítéletet felette." Te megteszed a magadét.

Foglalkozz az érzelmeivel.

Semmi mással, ő önálló ember lesz, nem fog tanulni ha nem akar, ha értelmes a végső pillanatok nállunk tiniknél nagyon hasznosan telnek.

Nem fog.. sorolhatnám, de a lényeget kiszűrted remélem, az a lényeg érzelmileg rendben legyen és ő majd utat tör magának, igazi kis egyéniség lesz. :)

Na de ha rossz fát tesz a tűzre, akkor keménynek is kell lenni, mondhatnám úgy is, hogy a jó utakat a szülő felépíti míg a rosszakra DANGER-es szalagot tesz, de ha ezt a lurkó széttépi, mögötte még 2 szülő persze jó esetben 2 szülő ottlesz, hogy utat mutasson.