Miért nem tudja édesanyám felfogni, hogy nem szeretnék egyetemre menni?

Végzős gimnazista fiú vagyok.

(Elöljáróban annyit, hogy eléggé problémás agyam van. Bár nincs hivatalos diagnózisom, de évek során eléggé leesett, hogy van valamiféle személyiségzavarom vagy egyéb mentális problémám (nem, nem csak a kamaszkor a bajom, mielőtt valaki erre fogná). Éppen emiatt eléggé nehéz egyáltalán életben maradnom is és minimálisan is tenni a jólétemért. Egyszerűen nem érdekel semmi évek óta, csak szeretnék végre meghalni.

Ez igazából nem kapcsolódik szorosan a témához, de megkönnyíti a nézőpontom megértését.)

Édesanyám egy tipikus régimódi szülő, aki a diploma nélkülieket csak és kizárólag hajléktalanokként, csóró nyomorgókként tudja elképzelni (megjegyzem, neki is csak szakmája + érettségije van).

Őszintén szólva engem k-.vára hidegen hagy a pénz és igazából egy bizonyos kereten belül az is, hogy milyen munkát végzek (rengetegszer dolgoztam már kőműves mellett segédmunkásként, közmunkásként a cigányasszonyokkal, kertészként múzeumban... stb és igazából egyikkel sem volt semmi bajom). Ebből kiindulva számomra tényleg teljesen k.-vára mindegy, hogy mit dolgozok, csak kapjak érte egy minimális fizetést és ne várjanak el embertelen dolgokat.

Ahhoz, hogy egyetemre mehessek kell legalább egy emelt szintű érettségi és sok-sok tanulás minden lényegesebb tantárgyból. Én pedig egyszerűen nem vagyok hajlandó erre. Nem, mert már rohadtul unom és elegem van a matekból, a magyarból, meg igazából mindenből, magát az iskolámat is gyűlölöm. Viszont, ha nem tanulom halálra magam és hozok egy közepes érettségit, akkor is simán-lazán eltudok menni OKJ-s képzésre. Ki is néztem már egyet, utána is érdeklődtem, van rá lehetőség a közelben, ingyen, nappali tagozaton. Ápolónak szeretnék tanulni.

Ápolókat belföldön egyre inkább keresnek, de néhány év itthoni meló után akár külföldre is mehetnék.

Tehát egyszerűen nem értem, hogy miért kellene egyetemre mennem, főleg úgy, hogy nincs is egy konkrét álomszakmám, amit csak egyetemen tanulhatnék..

Miért? Egyre inkább azt érzem, hogy csak azért, hogy anyám elmondhassa magáról, hogy mind a három gyereke egyetemen végzett.

Jogos kérdés, hogy, ha tudtam, hogy nem akarok egyetemre menni, akkor miért mentem gimibe?

Erre megint egyszerű a válasz, azért mert a testvéreim is ebbe a gimibe jártak (ők később egy egyetemre is mentek), és igazából mivel náluk bevált, anyám azt remélte, hogy nálam is befog. Én szakközépbe mentem volna, de anyám erősködött. Én ezt soha nem kértem rajta számon, viszont most ahelyett, hogy támogatná a terveimet, azzal jön, hogy majd emlékezzek 5 év múlva, hogy miért nem mentem egyetemre, nehogy majd őt hibáztassam.