Édesanyámmal 7 éve nem beszéltünk. Eltaszított a mert nagyon szomorú volt amikor elveszítette a fiát közel 25 éve. Kiderült most rákos beteg. Amikor megláttuk egymást sírtunk. Szerintetek újrakezdhetjük? Bármi történt köztünk akkor is az édesanyám.

Én nem kezdeném újra. Ha 7 évig megvolt nélkülem, akkor ne kelljek akkor sem, ha baj van. Ráadásul ahogy írod, ő taszított el. Gondolom, eldöntötte annak idején, hogy nem kellesz neki. Akkor most mi van?

Egyébként meg sosem lesz olyan a kapcsolatotok, mintha korábban minden endben lett volna. Mindig lesz valami hiányérzet, vagy olyan erőltetett lesz a kapcsolat.

Ezt te tudod.

Én nem kezdeném újra. Aki lazán eldob magától, az ne akarjon tőlem semmit többé.

Nekem úgy tűnik, hogy szeretnék újrakezdeni. Akkor miért ne?

Nem tudom, mi történt köztetek, hogy a 25 évvel ezelőtti veszteség, milyen hatással volt rá, rátok, hogy ez miért pont 7 évvel ezelőtt okozta az elszakadást.

De úgy gondolom, hogy a sok részlet nem is lényeg.

Ha akarod, akkor kezdjétek újra.

Szerintem teljesen természetesek az érzéseid. Nyilván az anyukád. És nyilván ilyenkor mindenki sajnálná, ha ilyen beteg lenne, pláne a saját gyereke.

Újrakezdeném, és neked is ezt javaslom. Akármekkora hülyeséget is csinált, akkor is az édesanyád. És az is valószínű, hogy megbánta már.

A kérdéseden is látszik, hogy képes vagy a megbocsátásra. Ez jó.

Kezd vele újra kedves Kérdező, mert látszik, hogy te is ezt szeretnéd. Meg ha nem kezded és elmegy, lelkiismeret furdalásod lesz miatta, hiába vétkezett ellened, mert ez így működik.

Viszont szinte biztos vagyok benne, hogy anyád azért vette fel veled a kapcsolatot, mert szüksége van valakire, aki tevőlegesen is mellette van, ügyeket intéz, kísérgeti ide-oda, kórházban látogatja, ápolja és hasonlók. Ráadásul tiszta lelkiismerettel halhat meg, hogy megbékélt a lányával. Ez az egész róla szól, mert ha nem lenne beteg, akkor a következő 7 évben sem érdekelnéd.