Ezt a helyzetet hogy tudnam megoldani?

Anyukám mindig addig provokál, amég vagy elkezdek sírni, vagy visszaordítok. Ha egyszer elkezdi, akkor biztosan a ketto kotul valamelyik lesz a vege. A legkisebb aprosagokon is olyan ideges lesz, hogy kepes fel oran at orditani velem, akkor is ha nem en voltam a hibas, mindenert attolja ram a felelosseget. Nem szeretnek kollegiumba menni, se elkoltozni, megoldast keresek a problemara. Az a baj hogy ha megkerem hogy maskor ne mondjon ilyeneket, akkor en leszek a tulerzekeny, akinek semmit sem lehet mondani, es akkor inkabb o mar szoba se all velem, es kezdodik az egesz elorol. Szerintetek mit tegyek? Hogy tudnam ezt megoldani? Mar eleg nehezen birom, hiszen ahogy novok fel, mar nem turok el annyi sertegetest a semmiert, es sajnos mar 1x-2x elofordult hogy mikor ordit akkor en is visszaorditok neki, ami nem jo, es szeretnem elkerulni ahanyszor csak lehet, de amugy altalaban akkor abbahagyja. De ez igy nem normalis hogy hetente tobbszor sirok orakon at a sajat anyukam miatt. Es nem, nem vagyok tulerzekeny, tenyleg addig folytatja a lelki zsarolast, ha kell orakon at ameg el nem kezdek sirni. Valaki volt hasonlo helyzetben? Ha igen hogy tudtad megoldani?