Ha nem lesz hol laknunk és a gyermekeim gyermekotthonba kerülnek, akkor kiszabják, mikor láthatom őket? Vagy nem is lehet látogatni? Tamogatják ott, hogy a szülő visszakapja a gyermekét?

Kulfoldi munkaban nem gondolkodtal?

En a valasom utan ket gyerekkel vagtam neki a vilagnak, szinten a hajlektalansag ellen menekulve, es azota sem mentunk haza. Otthon mi is minimalberbol eltunk es egyszeruen nem volt eleg a penz arra, hogy egyunk is es lakjunk is valahol.

Most sem vagyunk gazdagok, de van fedel a fejunk felett, es vacsora az asztalon, a gyerekeknek meg van mindenuk. Nagyon nehez tovabbra is a helyzetem, de legalabb hajlektalansag mar nem fenyeget.

Elozo vagyok.

Igen en is igy voltam, es nem is megy ez marol holnapra. Elkezdtem angolul tanulni magamtol, (mi a suliban nemetet tanultunk, szoval egyaltalan nem tudtam) a penzt pedig egyelore nincs otletem hogy hogyan szerezd meg hozza, de nem kell annyira sok.

Ugy ertem hogy ez legyen egy hosszu tavu terv. Modjuk a gyerekeket atmenetileg be kell adnod valahova, akkor fekudj neki egy ilyen volumenu tervnek. A gyerekek nagyon kicsik meg, sokaig lesznek gyerekek, szoval ez a problema amiben most benne vagytok jelen lesz az elkovetkezo tiv evben.

Meg az is megoldas, ha a gyerekek atmenetileg intezetbe mennek, es te elore mesz kulfoldre, es par honap utan visszajossz ertuk.

De a lenyeg, hosszutavon nem fogsz tudni otthon megelni veluk, ha most igy vagytok. Akkor pedig ketsegbeeses helyett dolgozz ki egy tervet.

Peldaul ezt amit itt irtam. Sok ero es nagy kitartas kell hozza, de megeri.

Próbálj meg erős lenni, és amíg van fedél a fejetek felett, megalapozni a következő lépést. Mert lépned kell, ez egészen biztos. Az otthon véleményem szerint nem lesz megoldás, pedig ha hosszú távban gondolkodunk, akkor talán ez lenne a legkézenfekvőbb. Csúnya szóval élve "félretenni" a gyerekeket, amíg talpra állsz, olyan körülményeket biztosítasz, ahol mér nem lesznek ilyen jellegű gondjaitok, és akkor visszaveszed őket magadhoz. Csakhogy, és itt jön a bökkenő, ez nem egy-két hetes folyamat, hanem minimum fél év, de inkább több, és teljesen elszívná az erőd az, hogy tudod, a gyermekeid távol vannak tőled, hogy ki tudja, hogy bánnak ott velük, hogy érintik őket lelkileg a történtek, és a többi. Ahhoz, hogy ez ne készítse ki az embert, olyan iszonyatos erőtartalékokra van szükség, ami csak nagyon kevesekben van. Könnyen lehet, hogy onnan már csak lefele vezetne az út, és ezt a legnagyobb jóindulatból mondom. Nem akarom, hogy itt rátereljenek egy útra, amin aztán nem tudsz végigmenni. A legtöbb ember nem tudna, én sem tudnék, néhány nap után a gyerekeim nélkül valami drasztikus tettre szánnám rá magam elkeseredésemben. Azt kell mondjam, óriási kockázatot vállalnál, ha akár csak ideiglenesen is de otthonba adnád a gyerekeidet. Ebbe egy normális, érző ember nagy valószínűséggel belerokkan.

Tudnunk kellene, hogy mit dolgozol és hol legalább. Ha olyan állásod van, akkor akár olcsóbb helyen is találhatnál hasonló munkát, a minimálbértől meg nem fogsz kevesebbet kapni. Ha pl. Pesten éltek és dolgozol, akkor egy jó megoldás lehet vidékre költözni, ahol mondjuk negyedébe - ötödébe kerül az albérlet, de a fizud ugyanannyi lenne.

Az otthontól még az is jobb ha egy rokonnál el tudnád őket helyezni egy időre. Mi van a szüleiddel? Testvér esetleg, közeli barát? Ha mindezek nem jöhetnek számításba, akkor ahogy fentebb írtam, olcsóbb hely, és lehetőleg jobb fizetés, de legalábbis ugyanennyi. Nem tudom mit dolgozol, de nem lehetne megkérdezni, hogy áthelyezzenek mondjuk egy vidéki kirendeltségre, persze ha van a cégnek ilyenje? És akkor már a munka meg lenne, csak albérletet kell ott is találni, ezt a mostanit meg felmondani. Bár ha eleve vidéken vagytok, akkor tárgytalan.

Egy kiadás-csökkentő ötlet, hátha tudod használni: Albérlet ide vagy oda, ha van szabad szobád, ki kell használni, és odavenni magatokhoz egy plusz lakótársat. Aki lehet akár ismerős, rokon is, de ha szimpatikus, megbízhatónak tűnik, akkor idegen is. Nem is hinnéd, mennyien jelentkeznek manapság szobákra. Igen, még családosokhoz, gyerekesekhez is, mert az nyilván olcsóbb. Ehhez persze tudni kellene, hogy mekkora albérletben vagytok, tudnátok-e egy kis időre egy szobában lenni. Ismerek nagyon sok olyan embert, akik bevállalták ezt, bár ez inkább a külföldön munkát vállalókra jellemző. Gyerekesek kényszerülnek arra, hogy 6-8 idegennel együtt éljenek egy közös albérletben. Szörnyen hangzik, de mondjuk egy otthon ettől is szörnyűbb ha engem kérdezel. Én is kint élek. Az előző, aki javasolta neked a kiköltözést, szép dolgot mondott, csakhogy az nem két fillér lenne az állításával ellentétben, hanem - beszéljünk Angliáról - 3-5 százezer ft alsó hangon, és akkor még eléggé kétes, hogy befogadnának két gyerekkel. Járjunk a földön, a külföldi munkavállalás elsősorban azoknak jöhet számításba, akiknek kevés veszíteni valójuk van. Neked ott a két gyerek. Nem mondom, hogy lehetetlen, de meggyőződésem, hogy egyelőre otthon nagyobb esélyekkel indulnál.

1. költségek csökkentése.

2. Bevételek növelése.

Ha csak az egyiket sikerül minimálisan elérned, már elmondhatjuk, hogy előreléptél. Adj pár infót, és próbálok tanácsot adni, ha szeretnéd. Akár privátban is

Elozo

23-as vagyok aki a kulfoldet javasolta. Ha megnezed akkor a 21-est is en irtam, es abban lathatod hogy en is ket gyerekkel jottem ki, es azota is itt elek. A gyerekeim pont ennyi idosek voltak mikor elvaltam, (3, es 9 evesek)

es mire veghez tudtam vinni a tervet es elindulni mar 6 es 12 evesek voltak. Mert mint fentebb leirtam, fel kell allitani egy hosszu tavu tervet, es kovetkezetesen kitartoan dolgozni rajta.

Az intezetbe adast csak akkor javaslom, ha kulfoldre megy az anyuka, es csak egy par honapra. Mert annyi ido eleg lesz a gyerekeknek az utikoltsegre, es valami olcsobb szallasra, ahol (mint ahogyan te is tanacsolatad) tobben is lakhatnak. En is igy csinaltam az elejen. Mas hosszutavu megoldast en nem latok az anyuka es a gyerekek szamara, hacsak ujra ossze nem all valakivel, de akkor megint csak kiszolgaltatott helyzetben lesz, es nagy esellyel csoborbol vodorbe kerulhet.

Igen teljesen egyetertek veled. De a kerdezo leirasa alapjan, ugy tunik anelkul is otthonba kerulhetnek, hogy o oda oket szandekosan beadna. Mert ha nincs hol lakniuk egyaltalan, akkor automatikusan otthonba kerulnek. Ha ez bekovetkezne, akkor tanacsolnam en is a kulfoldet. Igen rohadt nehez lesz lelkileg, de ha tudja hogy miert csinalja, akkor ki lehet birni.

Nekem sem volt senkim akire szamitani lehetett, es otthon en is meggebtem a munkaban, es nem tudtam felre tenni, de a nyelvet addig is tanultam. Valoban volt kulonbseg, ugyanis a lakas a volt ferjeme volt amiben eltunk, es miutan a birosag a gyerekeket nekem itelte, a ferjem nem tudott minket egy konnyenn kirakni a lakasbol, noha megprobalta. A vege az lett, hogy valamit fizetnie kellett nekem, amiert cserebe en a lakast elhagytam, mivel mar nem birtam tovabb elviselni a zaklatasait. Ezt a penzt hasznaltam fel, de a kockazat hatalmas volt, hiszen tudtam, ha nem sikerul es haza kell jonni, nos akkor mar vegkepp nincs hova menni, mert szuleim nincsenek. Nos ha ez bekovetkezett volna, akkor az en gyerekeim is az intezetben kotottek volna ki.

Tudom a kerdezo mas helyzetben van, de mint mondtam, az intezet csak a legvegso esetben johet szoba, (de mmint mondtam elotte, ez az anyuka akaratol fuggetlenul is bekovetkezhet) es csakis akkor ha addig az anyuka kulfoldon van, es nagyon de nagyon osszeszedi magat.

Ami ellen a legkönnyebben tehet jelenleg, az az, hogy ne kerüljenek oda.

Ha már bekövetkezik - na ezt a gondolatot nem is kellene végig vinni, mert nem szabadna eddig fajulni engedni a dolgot, de ha mégis, akkor igen, ideális opció lehet a kiköltözés, de még így sem pár hónapról beszélünk, hanem akkor mennyiről is? Mert ha most intézetbe kerülnek, az anya tovább dolgozik és mellette nyelvet tanul, eleve jó néhány hónap, ha nem egy év. Ugye ő onnantól tudna ebben az esetbe igazán félretenni, hogy őket beadta. És akkor még menjen ki, játssza végig a inti játékot, szállás, munka, ami újabb hónapok. A 60-80 ezer ft, amit elkölt albérletre, óriási különbség. Azért érdekelt, hogy te mit csináltál addig a gyerekeiddel, mert ő nyilván nem fogja tudni azt megtenni ahhoz, hogy végül kijöjjön külföldre. Neki ahhoz valóban otthonba kellene adnia őket. Nem szerencsés kijelentened, hogy ki lehet bírni, ha te nem mentél át ezen. Arról meg még szó sem esett, hogy milyen állapotok uralkodnak egy otthonban, illetve az otthonok nagy százalékában. Márpedig tudnék mesélni, mert sajnos ezt is tapasztaltam. 12 évesen teherbeesések, vetélések, elszökések, utcai balhék, balhék az otthonon belük és még sorolhatnám, hogy mi megy az ilyen helyeken, ahol mint tudjuk, a bentlakó gyerekek döntő százaléka roma származású.

Ha a kérdező helyében lennék, minden erőmből elkerülném ezt az eshetőséget. Akkor már inkább lakótársat vennék magamhoz, és el lennék 1 vagy 2 szobában a gyerekeimmel. Külföldön is rá lenne kényszerülve erre az elején. Otthon sem kell, hogy ez örökké tartson, de legalább már csökkenti a kiadásait, növeli a bevételeit, megszűnik az otthontalanná válás veszélye. Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lesz, nézhet jobb munkát, vagy egyszerűen csak félre tesz egy nagyobb célra